Ugrás a fő tartalomra

Halott dolgok

Magyarországon jártamban egy olyan fotózást bonyolítottam le, ami azóta foglalkoztat és Borival mindketten dolgozunk rajta, ő grafikusként én mint fotós....a szálak összeérnek egy közös kiállításban ami sajnos nem Magyarországon lesz.
Engedélyt kaptunk a patológián fotózni. Régi álmom teljesült ezzel.
Senki ne értsen félre semmilyen téren sem vonzódom a halálhoz, vagy a halottakhoz....ösztönösen elhúzódom tőle...épp ezért volt kihívás egy ilyen jellegű fotózás.
Nehéz téma....a képek feldolgozása hónapok óta tart, de napi négy öt képnél többel nem tudok végezni.
Rengetegen ugranak három métert hátra mikor meglátnak egy egy fotót amivekl a grafikai műhelyben, vagy a laborban dolgozunk, legyen szó akár csak egy emberi szívről, vagy akár egy egész testről.
Sokan kérdezték hogy mi a fenének csinálom? Minek foglalkozom vele? Miért nem fotózok szép dolgokat?
De hisz szépek! szoktam mondani.....és valóban azok....
Az arcok amiket fotóztam mind békések nyugodtak voltak....volt bennük valami olyan harmónia amit az ért meg aki eltölt ott több kevesebb időt.....
Sajnos a kiállítás kapcsán fel kell készülnünk a kritikákra mert az emberek sokszor gondolkodás nélkül utasítanak el valamit, és a halál tabu a mai napig....
Maga a művészi kivitelezés is nehéz feladat mert rengeteg szebbnél szebb fekete fehér tűéles fotó készült félek ha maga pőreségében mutatnám meg nem fejezné ki azt amit a kiállítással szeretnék....így hosszas kisérletezés következett ami alatt számtalan kivitelezési mód alakult ki. Én ebből csak egyet tudok megmutatni a többi majd csak a kiállításon lesz látható....

Megjegyzések

Dr. Pal Gooz üzenete…
Elszornyedunk amikor a termeszetessel, az elkerulhetetlennel szembesulunk. Kozben elvezettel gyilkolaszzuk egymast, vagy ha mar torvenytisztelo allampolgarok leven ezt nem tesszuk, legalabb elvezettel csamcsogunk ahogy masok teszik egyenes adasban a Hirekben, vagy bargyu akciofilmekben. Orulok , hogy bemutatjatok ezeket a kepeket es nagyon tetszenek.
Balassa László üzenete…
A vetítés kora Pál....minden kifelé ami belül van azt senki sem ismeri...mélyre menni veszélyes...kezedbe venni azt a törékeny dolgot ami nem is a tied, és olyan sérülékeny , olyan elillanó,múlandó csoda hogy tudomást sem veszünk róla mert ha meglátnánk önmaga valójában.........
ana üzenete…
Na. Ez csuda izgalmas.
Irígyellek a lehetőségért.
Sajnos a mi kultúránk misztifikálja ennyire a halál fogalmát.Még beszélni róla is szalonképtelen. Márpedig élet nincs halál nélkül és fordítva.
Egyszer hallgattam egy rádióriportot egy boncmesterrel.
Végtelenül intelligens,okos, kedves ember volt. A riporter kérdésére, hogy szerinte van-e lélek,azt felelte: nem kérdés, nézze meg az arcukat.
Ez jutott eszembe, ahogy írod az arcukon ülő nyugalmat.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…