Ugrás a fő tartalomra

Epizód-A zsidó vicc.

Ritka nap volt...bemehettem nagyapámmal dolgozni az Armafiltbe....kattogtathatok írógépen, békázhatok, sőt akár targoncát is "vezethetek"!
A hajnali keléstől eltekintve remek nap elé tekinthettem....
A lada lassan halad a gyár felé....nagyapám rámnéz....
-Lacika aztán nehogy nekem elkezdj zsidó vicceket mesélni!
Akkoriban terjedtek el a trallala trallala jól habzik a nagypapa stb jellegű viccek és természetesen mint minden iskolás én is ontottam őket....
-Rendben...bólintottam komolyan
Nagyapám egy kisebb részleg vezetője volt...irodájában 4-5 emberrel dolgozott többek között az Ivánnal, és a Kató nevű fickóval akivel állandóan ércelődött hatalmas orra miatt...ezt Iván is kapta tőle rendesen mármint a jelzőket az orrára...voltaképp folyamatosan ment az egymás szivatása.
Mint mindig most is az irodájában kezdtem ahol mindenki meg akart nézni, meg akart simogatni, és olyan rejtet fiókokból kerültek elő csokik hogy csak lestem....
Iván belépett az irodába egy kis táskával a kezében....emlékeztek azokra a műbőr autóstáskákra amiket ki lehetett hajtogatni bőrönd méretűre? Na olyan volt nála....
Nagy komolyan elémállt.
-Lacika! Tudod mi ez?
-Táska...feleltem flegmán....
-De milyen táska! Ebben elfér vagy harminc zsidó!
Fel volt dobva a labda és én gondolkodás nélkül leütöttem....
-Szappanban!
Iván arca kifürkészhetetlen maradt....
-Hát nem esett messze az alma a fájától! szólalt meg mögöttem nagyapám titkárnője
-Na most megkeresem nagyapádat! mondta Iván és elviharzott
Álltam az iroda közepén és nem is tudtam mire gondolni...direkt mondta hogy ne meséljek zsidó vicceket....
Pár perc elteltével megjelent nagyapám Iván társaságában....
-Lacika direkt mondtam hogy ne mesélj zsidó vicceket nem?
Sután mentegetőzni próbáltam, mire nagyapám megfogta a vállam....
-Nézz körül Lacika! és egyesével a kollégáira mutatott...Ő is zsidó, ő is zsidó, ő is zsidó...ezek mind zsidók harsogta nevetve....addigra Iván is és a titkárnők is hangosan nevettek.....
-Nincs több zsidó vicc? kérdezte nagyapám
-Nincs feleltem rákvörösen....
Kifele menet Iván fülembe súgta....
-Tudod mit csinálunk azzal aki zsidó viccet mesél?
-Nem...feleltem megszeppenve....
-Hát levágjuk a pisilőjét!
Szótlanul leültem az egyik titkárnő mellé és dacos némaságba burkolóztam....
-Igazából, mi tudjuk a legjobb zsidó vicceket, mondta mosolyogva.....
-És tényleg levágjátok a pisilőjét aki viccet mond? kérdeztem...
-Á, csak egy picit...felelte vigyorogva.......

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…