2011. január 28., péntek

Látogató

Beszivárgott az ajtó alatt....hangtalan volt, és ébenfekete. Lekúszott a torkomon egészen mélyre, majd az ágyam végébe gugolt.
Lassan ringatózott valami eredendő zene dallamára. Tekintete a szobát pásztázta.
Végigsuhant a könyvespolcokon, az ablak jégvirágmintáin, kitaposott papucsomon, az ágy kopott néhol szakadt huzatán majd megállapodott a fejem fölött.
Elmélázva nézett egy pontot felettem.
Kezem öntudatlanul is felé nyúl.
Hideg gáz. Talán kicsit sűrűbb mint a körülötte lévő.
Egy pillanatra rám mered, majd ismét azt a pontot bámulja, és lassan ringatózik.
Egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szememet. Nyitva van egyáltalán?
Mit számít?
Hűvös virágillat áraszt el, és halk távoli hangok bukkannak felszínre.
Folyamatos mantraszerű hangok. Mély és magas egyaránt.
Harang zúgása és villa csikordulása a tányéron.
Lassan ringatózni kezdek monoton ütemére. Halvány fények lomha táncot járnak előttem. Mozdulataik ismétlődésében valami egyetemes rendezettség hullik szét, és áll össze újra meg újra...
Nem bírom levenni a szemem róla...alattam fekvő idegen test lassan felém nyúl...pillanatra kizökkent, de a zene nem ereszti elmém...és azok a varázslatos formák....

Nincsenek megjegyzések: