2010. december 10., péntek

Radírfej, Jákob lajtorjája, BEGOTTEN

Három film, amit évek választanak el abban a tekintetben, hogy melyiket mikor láttam, mégis erőteljesen öszefűzöm magamban őket.....
Mindhárom mestermű a maga nemében, én most mégis csak a Begottenről ejtek szót, mivel a három közül ez volt az, amelyik a legerősebb nyomot hagyta....
Mivel művészettel foglalkozom, adott volt, hogy meg kell néznem, a kérdés csak az volt mikor?
Majd egy hetet vártam vele míg elővettem egy éjjel, és megnéztem...
A Begotten olyan volt mint a pokol eszenciája, a mennyország kelyhében.....
Maga a hangulat ami végigkíséri a filmet rettenetesen nyomasztó....a folyamatos tücsökciripelés, monoton ismétlődő hangok, a minimális tónusú 35mm-es filmfelvételekkel nagyon erős kombinációt alkot....
Egy barátom azt mondta, hogy számára gyönyörű mert minden emberi esendőség megtalálható a filmben...ezzel egyet kell értenem, mert valamilyen szinten valóban gyönyörű a film....gyönyörű szimbolikával, felvételekkel.
A hatása viszont kalapácsszerű amit a tudatalattira mér.....kicsit az Emak Bakiára asszociálható néhány jelenete, leglábbis számomra, de míg az Emak elgondolkodtat addig a Begotten felráz mint amikor magasfeszültségre pisál az ember.....
Olyan mélyről felbuggyanó elemi félelmeket mozgat meg, amit mindig csak feledni akartunk....amiket kövek alá tettünk, mélyre ástunk.....ezek olyan elemi erővel törnek felszinre, hogy esélytelen bármilyen kontrolálásuk....
Akárhogy is csak erős idegzetüeknek javasolnám, illetve azoknak akik elakarnak mélyedni a szimbolika bugyraiban....
Az alábbi videóban az első pár perc látható amikor legalábbis az én véleményem szerint, isten felkaszabolja magát.....

E. Elias Merhige. Begotten 1991

Nincsenek megjegyzések: