2010. november 7., vasárnap

A végállomáson

-Tényleg nem akasz kiszálni? kérdezte pillanatnyi komorsággal hangjában...
A peron szinte teljesen üres volt. Hatvanas éveiben járó, őszes hajú férfi komótosan cserélte a zsákokat a szemetesben...kezein az erek, mint fák kusza gyökérzete, hol eltűnt a vékony bőr alatt, hol kidagadt.
-És innen merre?   kérdezte buzgón mellettem
-Kétfelé.   Mondtam mogorván
-Nélkülem eltévedsz!   csacsogta mosolyogva, és én már már újra bedőltem bájos arcának, csillogó élettel teli szemeinek....
Majd megoldom! vágtam vissza indulatosan, de magamat sem tudtam meggyőzni, hogy valóban dühös vagyok.....
- Kár összetörni a tükröt ha nem tetszik amit benne látsz!  felelte és piciny meleg kezét kezembe csúsztatta....
-És most! Vezess! adta ki a parancsot bohókásan, mintha csak úrnő mondaná az inasának....

Nincsenek megjegyzések: