Ugrás a fő tartalomra

A régi ház

- Mégis hova akarsz menni? Hova vezesselek? kérdeztem értetlenül...
- Ez a te utad... felelte közömbösen...vezess amerre visz...
Lassan hagytuk magunk mögött az állomást, kis utcák labirintusában bolyongtunk, mikor megláttam egy régi omladozó kaput, ami mint egy sötét kitárt száj tornyosodott egymagában.
Arra vettem az irányt....
Közelebb érve megcsapott a régi épületek fáradt életszaga....az a szag, ahogy kikopik az ember a falak közül...elfogy mint hosszú lélegzet, és csak egy jellemző szagot hagy maga után....
Az öregség, elfeledettség szagát....
A kapualj sötét, dohos volt sorban kukákkal, szemközt kopott, összetördelt levelesládákkal....
Ahogy méláztam mögöttem rekedtes hosszú sóhaj hangzott fel...
Kezemet megszorította kicsit, és lágyan arra fordított amerről a hang jött.
A vaskos kapu, és a fal találkozásának sötétjében egy csapzott hajú nő állt, kezében egy gyermekkel.
Arca kifejezéstelenül bámult a fény irányába...
Közelebb léptem.
Orromat savanyú hányásszag, és alkohol keveréke csapta meg.
Nem nézett rám....mintha ott sem lennék....a gyerekre sem nézett...úgy fogta ahogy egy kiló kenyeret szokás....
-Ki ez? kérdeztem suttogva a kislánytól
-Te hoztál ide.  felelte mosolyogva
-Nézd csak! mutatott a nő piszkos körmei felé
Hóvirág...egy szál vakítóan fehér hóvirág...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget