Csípőmeghúzódásom hiteles története.

Ötvenöt kölyök....ennyi jött aznap éjjel a szállodába...ötvenöt elkényeztetett, semmire se jó, kis seggfej....
Unottan álltam ez egyik pultnál...figyelni kell rájuk amíg eszik a hideg vacsit ami a buszról leszállt friss hús első élménye a szálloda konyhájából...
Moslék...délben is az hát még este a maradék....
Indiaiak rakják össze nekik akik olyan büdösek hogy megállni nem tudok mellettük....egyszer egyik elkérte a rubik kockámat....utána napokig fertőtlenítettem....gombás volt minden körme tövig berohadva...míg egyik kezével a kockát nézegette, a másikon unottan rágcsálta félig lerohadt körmeit....
A kölykök kisebb csapatokban jönnek....az első három szó nélkül megy el mellettem....mintha ott se lennék...
Persze hisz nem is vagyok...a biztonsági őr nekik nem személy hanem valami egzakt tárgy...
-Helló! Köszönök rá angolul....
Összeröhögnek de nem köszönnek vissza.....
Ötvenöt....ötvenöt kis köcsög megy el mellettem így!
Érzem ahogy bizsereg a tarkóm az adrenalintól.....milyen egy elbaszott generáció ez?
Mitől olyan kibaszottul büszkék???? Kényelmes, eltunyult, életképtelen kis férgek....nyüzsögnek, zabálnak, szarnak, és mindenek felettinek gondolják magukat....
Lassan ürül a terem....kifelé sem köszön egy sem...nem is számítottam rá....
-Összetört egy pohár! köpi oda nekem az egyik kifelé menet de rám se néz közben.....
Fogom a zsíros szemeteslapátot és elkezdem összetakarítani pohár darabjait az étkező leghátsó sarkában....
Egy mobil! Valamelyik szaros otthagyta a mobilját....lassan forgatom kezeim között...össze kéne törni...
-Hé az az enyém! szólal meg a hátam mögött indulatosan az egyik...
Odadobom neki... -Akkor vigyázz rá jobban!  sziszegem....
Elveszi...lassan végigmér és elkezdi törölgetni a nadrágja szárában, majd leplezetlen undorral elfordul és kifelé indul....
Nem hiszem hogy egy másodpercnél tovább tartott....szeretem a régi tárgyakat....azok még anyagból voltak nem egy év használatra tervezték őket mind a mai szarokat....manapság mindent állandóan cserélgetünk....ujjaim szorosan ráfonódtak a legalább harminc éves, rozsdás, kopott húzóvasra.
Hangtalanul történt.
Valamit megérezhetett mert leheletnyit visszafordult...épp annyit hogy a húzóvassal szemen találjam.
Komolyan mondom, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű húzóvassal ekkorát lehet ütni!
A halánték melletti csont mint a papírmasé roppant be.
Én mondjuk elvártam volna, hogy sikítozzon, kapkodjon, fetrengjen, kínjában.
Némát tátogott, és összehugyozta magát.
Bár az ujjai rekordsebességgel remegtek, ez nem szolgált elégtételt...a filmekben teljesen másképp fest a dolog....
Szerencsére megakadt a húzóvas annyira hogy behúztam a konyhára...akkor már nem is remegett...szája mondjuk tátva maradt ez elég színpadias volt.
Nagyapám jó ember volt. Sok mindenre megtanított, többek között filézni...mészáros volt.
Azt hittem ez emberrel nehezebb ügy, de meglepetésemre röpke fél óra alatt teljesen kifiléztem...az igaz, hogy medence tájékán kicsit nehézkes volt, de végül egy bárddal ripsz ropsz összezúztam a medencecsontot, és haladtam tovább.
Belsőségeket bőröket felaprítottam, és kitettem a macskáknak....szegények mindig éhesek, és mindig van egypár amelyik beteg, így gondoltam jól jöhet...be is falták az éjszaka folyamán....
A húst felapróztam, és beleszórtam a borjúhús közé....nem is lehetett észrevenni...
ami a csontokat illeti, végre hasznát vettem a nagy hátizsáknak...kicsit nehezen de belefért végül....
hihetetlen de többszöri mosás után még ma is érzem az illatát a zsákban...
Keresték....hetekig, hónapokig......
Azt hiszem az ütés volt ami betett nekem....azóta baloldalt néha belenyilall az alsó csigolyáimba, és olyankor órákig tart elaludni...hát ha előre tudom lehet hogy csak elküldöm a kurva anyjába.....


Ps: minden fiktív, csak ki akartam próbálni egy másik műfajt :)