Ugrás a fő tartalomra

Séták Londonban

Kicsit elfáradtam a sok nézelődésben....
Vendéglátónk ma elindult New Yorkba...kicsit üres a kecó...
Mostanság a Rolleiflex-el sétikáltam és fotóztam...fura hogy mennyire másképp fotózik az ember vele mint egy digivel...százszor meggondolom mire, hogyan, milyen szögből mikor kattintok el egy filmet.
Sokkal inkább szerkesztek fejben és a fotográfia jócskán lassabb így...
Miközben minden fotóreklám azt sugallja hogy kattints mindenre ami mozdul ész nélkül, addig én egy tekercs filmet két nap alatt kattintok el....mondjuk belejátszik az is, hogy 5-6 font egy film...
Eleinte jópofának tartottam, hogy megbámulnak az utcán a géppel, mára azonban nagyon zavar....
az emberek úgy bámulnak, mint egy látványosságra, és hülyeségeket kérdeznek...volt aki megkérdezte minek sétálok egy búvárkamerával a nyakamban?
Mondtam neki, hogy a divatbemutatóra jöttem, és a fekete doboz a nyakamban csak dekoráció....
Van aki körbesétál, és lökdösi a haverját hogy nézze máá mi az a bigyó?
Volt egy két figura aki felismerte és odaszólt hogy szép kamera....velük nem is volt semmi baj....
Meglepően sok lomokamerát látok a holgától, a dianáig halszemmel vakuval stb....nyakban mondjuk még egyet sem láttam....
gondolom csak addig trendi amíg használni nem kezdik...
Pedig én szeretem a Holgát is. Sajátos képi világa van...
Összesítve jobban szeretek filmmel dolgozni még mindig....minden második ember ágyúkkal meg full extrás digi gépekkel szaladgál, és megfogni nem tudja, nemhogy beálítani vagy komponálni...végtelenül elkeserít hogy olyan híg a szakma amilyen....kiváncsi leszek majd a rolleiflexxel készült képekre és rohadtul sajnálom hogy otthonhagytam a Zeisst :((((

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget