Ugrás a fő tartalomra

Anglia. Kínai negyed, gay negyed.

Ma egy hosszabb sétára mentem, miután Borit letettem a sulinál....
Bementem a szokásos parkba kicsit kajálni, kicsit játszani (psp), majd nekivágtam Londonnak.
Találtam egy utcát, ami tele volt érdekes boltokkal....úri szabóság, régi biciklik szervize, és old scool bicók.
Továbbsétálva megakadt a szemem egy bolton, ahol kézzel készítettek ékszereket, speciális palástokat, mandzsettagombokat, zászlókat.
Pár perc nézelődés után tünt fel, a mindenhol ismétlődő szimbólum. Szögmérő,vonalzó,piramis. Szabadkőművesek. Lassan, alaposan néztem végig a kirakatot, ami valódi kincsesbánya volt. Bentről egy idős angol úr figyelgette érdeklődésemet, néha el el mosolyodott.
Hosszan nézelődtem, mielőtt továbbsétáltam.
Estefelé egy Punk zenekar játszott a téren, egy bőgő, egy gitár, énekhang nem sok, de szorgalmasan énekeltek. Igzából marha jó volt élveztem, és kattogtattam....
Összeszedtem Borit majd Gabit, és irány haza, kis kitérővel a kínai negyed felé, majd a Gay negyed felé...ez utóbbi marha érdekes hangulatú volt...
Kézenfogva sétáló párocskák, elegáns úriemberek, nőnek öltözött férfiak, ez utóbiak jót röhögtek rajtam, mert nem bírtam nem megbámulni őket. Jó volt látni, hogy itt nem üldözik a különféle embereket. Voltak igazi angol Pubok, ahol csak férfi vendégközönség volt, volt ahol műsort is hirdettek...egyet meg kellene nézni...márha beengednek heterókat is....hazaút egy emeletes busz első panorámaablakánál...jópofa nap volt.

Megjegyzések

Csikós Árpád üzenete…
Nagyon érzékletesen írtad le, irigylem azt a napodat. :)
Á.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…