2010. augusztus 11., szerda

A Vihar


Egy halott kutya ült az ágyam mellè. 

Savanyú földszagot árasztott, szemei helyén sárrögök ültek lustàn. 

-Tiamat suttogta a fülembe, majd eltünt.

A vihar nem csillapodik

mintha az èg a földre zuhanna, hogy valami újat, 

valami elevent alkosson. 

Ablakomon lassan csordogálnak a vìzcseppek.

Nincsenek megjegyzések: