2010. augusztus 29., vasárnap

Úton.

A vonat halkan zötykölődik alattunk...kicsiny kezét még mindig fogom.
Hideg parányi kéz apró, szinte szürreális ujjacskákkal....
-Hova tartunk? -kérdezte könnyed hangon.
-Nem tudom. -feleltem gondterhelten...
-Végülis....mondta elgondolkodva...minden út ugyanoda fut.
Hosszan nézem az elsuhanó lámpák fényében felvillanó élettöredékeket.
-És ők? mutatok a kint felvillanó töredékek szereplőire.
-Minden út..... suttogja a fülembe
Valaki leszáll, de előbb visszatekint....
-Gyönyörű kislány...... szólal meg kissé borittas hangon.
Kintről akácillat csapja meg az arcom.....

Nincsenek megjegyzések: