2010. augusztus 18., szerda

Árnyékban



Mert koromfekete az éj, 

mely hosszas vajúdással megszülte elméd, 

majd lakmározott eleven anyád húsából. 

Árnyékból tekintesz a világra, 

csak szemed csillan néha. 

Sötétség torz démonai ringatták bölcsőd, 

és ők lesznek kik majdan elfujják lángod. 

Ez a te poklod.

Nincsenek megjegyzések: