Madarat fogtam. Szintelen szürke madarat. Szeme ijedten csillogott. Tudta. Persze hogy tudta...csak hisszük hogy hülyék az állatok. Lassan alig láthato sebet ejtve vágtam fel mellkasát. Már nem is ficánkol csak megdöbbenten néz. Ujjaim közé csippentem parányi szivét, és lassan megszoritom. -Ne dobogj te szív! suttogom. -Ne dobogj...
Lassan két éve tartó munkám végére érve három percben foglalom össze nektek az eredményt remélem megérte..... visszavágyódás from László Balassa on Vimeo .
Megjegyzések