Ugrás a fő tartalomra

Előző életek (2 epizód)

Lassan teltek a napok és minden napra jutott vagy két verekedés. A helyi boltosok elláttak minket minden földi jóval, cserébe mi megvédtük őket. Cigi, kávé, kaja, pia, mind mind ingyen.
Janika és Pisti régi barátok voltak, együtt nőttek fel a nyolcban. Néha összeverekedtek de ez teljesen rendben volt közöttük. Igazi Rejtő figurák voltak.
Egy reggelen megyek be dolgozni, és látom hogy Janika meg a Pisti kint állnak a parkoló ajtajában, amolyan western pózban.
Fogtam egy kávét és kisétáltam melléjük.
-Mafasz van? kérdeztem
-Gyere állj ide mellénk mindjárt jönnek az ukránok. mondta Pisti
-Mi van? szakadt ki belőlem
-Este megvágták a Zolikát az meg szétcsapot egyet. Megígérték hogy ma reggel visszajönnek lerendezni a dolgot.
A zolika....na igen....150 centi tömény agresszió.....nem az a baj vele, hogy szeret verekedni, hanem hogy piszkosul tud is. Szeretett velem dolgozni....megnyugtattam azt mondta. Most meg itt állok reggel hatkor az egyik kezemben egy forró kávé, a másik kezem a zsebemben, és szép lassan bújtatom az ujjaimat a boxerembe....Zolika....na ja.
Kortyolok egyet....
-Te Pisti ez most komoly?
-Ja
-Jönnek az ukránok?
-Ja
-Hányan?
-Sokan
-Aha és nem gáz hogy mi csak hárman vagyunk?
-Nem
-Az más már majdnem megijedtem
-Te Pisti Karcsi hol van?
-Nem mer kijönni az öltözőből
-Aha.....Janikánál miért van szamurájkard?
-Kuss Lacika!
Egy igen hoszú fél óra volt míg ott vártam velük, de nem mozdultam mellőlük.
Ötletem nem volt mit fogok csinálni ha megjönnek, de gondoltam ráérek gondolkodni mikor eljön az ideje.
Végül nem jöttek.
Én viszont onnantól kezdve csapattag voltam. Ha összevitatkoztak valamin mindig hívtak hogy döntsem el a vitát, jobb beosztást kaptam,több juttatást, és Karcsit kirugták.

Megjegyzések

Krisztina üzenete…
Ismerős epizód..... :)
Mercutio_ üzenete…
Már megint ezek az ukránok...:)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…