2010. április 6., kedd

Árny

A hold óvatosan feléhajol és belesúg az árnyékmacska fülébe. Amaz ijedten iramodik végig a sötét utcán, pocsolyák tükrében csillan meg, házfalak nyirkos sarkai között surran hangtalanul míg egy lámpa alá érve hisztérikus kacajt hallat majd semmivé foszlik.... A hold fogatlan ősöreg száját halvány mosoly csiklandozza. Lám lám morogja csak úgy maga elé......

3 megjegyzés:

Tokai András írta...

A holnap esedékes Költészet Napja alkalmából üdvözöllek a költők sorában. Az árnyékmacska füle - jó szöveg. Igaz, ezt a mondatodat: " ...A hold fogatlan ősöreg száját halvány mosoly csiklandozza" - még kicsit Holgásítanám.

Balassa László írta...

ne butáskodj velem eszembe sem jut költöi vagy irói babérokra törni :) terápia az írás nekem :)

Mercutio_ írta...

Ezesetben szépen gyógyulsz;)