Illetve hát a kikötő felett az ég...
Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb...
Megjegyzések
Tossa De Mar volt nászutunk helyszíne, azóta is ottvan valahol a szűk sikátorokban a szivem egy darabja.
Nem halhatok meg addig,amíg vissza nem megyek oda és nem csinálhatok sok tucatfotót a kisvárosról, a világítótotonyról, Barcelónáról..a Rambláról,a kikötőről,a Montjuicról...
Ha minden jól alakul az életemben, talán összejön Alicante-ban egy meló jövőnyáron.
Teljesen más mint az itthoni életem, de kész vagyok félresöpörni az itteni egzisztenciám, hogy Spanyolországban élhessen életem hátralévő részét!
:)