Ugrás a fő tartalomra

Otthon


The Night
Originally uploaded by Brikac 
Gát utca 3.

kétszobás egyszerü lakás....a régi Balázs Béla utcai "lakás" helyett kaptuk az önkormányzattól mert már majdnem a fejükre dőlt.
Boldogan rendeztem be....huszonévesen beköltözhetek az első olyan lakásba, ahol van wc, meg fürdőszoba.....a Balázsban nem volt.....fürdeni lavórt.....wc-nek meg közös budit használtunk.....
Túl lehet élni...a közös budinak is megvan a maga romantikája.,
A lavór? Na mondjuk azt nemigen szerettem....felnőtt fejjel két méteresen, 130 kilósan, egy 5 négyzetméteres konyhában, egy hokedlire tett lavórban extrém sport a fürdés...
Nem baj végre megvan...első emeleti....tágas.
Egy nap mikor hazaértem a munkából azt láttam, hogy nagyapám egyedül feküdt az ágyban....
-Meghalt.....közölte olyan egyszerüen, mintha vizet kérne.....nem omlott össze....nem sírt....csak feküdt és fáradtan nézett rám.
Nagyanyám már nagyon beteg volt.....anyám halála óta alig kelt fel az ágyból...az utolsó hónapokban megvakult és azt sem tudta hol van és mi kik vagyunk körülötte...
-Reggel rosszul lett mire kiértek a mentők, már semmit sem tehettek érte....
Mintha valami szűrőn keresztül érnének el a szavai.....mintha egy másik világban beszélne, én pedig kivülről hallgatóznék.
Nem tudok mit mondani....mit lehetne mondani?
Meghalt....mindenki meghal....gyermekkorom óta kézenfogva sétálok a halállal...már nem idegen...már nem ijeszt.
Ugyanebből a szobából vitték el nagyapámat másfél évvel később a kórházba meghalni, amikor már nem akart a terhemre lenni....elötte való nap kiborultam, és a fejéhez vágtam, hogy nem tudok úgy dolgozni járni ha minden éjjel harmincszor felkelt.....agydaganata volt tüdő áttéttel....
Másnap azt mondta hívjam ki a mentőt, kórházba akar menni....nem ellenkeztem. Pár napra rá reggel fél hatkor hívtak a munkahelyemen...vigyem el a holmiját. Esett a hó....szép reggel volt...
Most a szobában fekszem....sötét, és hideg minden....nem tudom mióta vagyok mozdulatlan.....a takaró rámhült.
Kintről sápadtan pislákol az utcai lámpa sárgásfakó fénye.
Vékony porréteg takar mindent...a porszemek apró csillagokként fénylenek sötét szobában....
Nem tudok mozdulni megbénít a hideg, a mozdulatlan csend.
Az a valami velem szemközt a szekrényen guggol...kékesfekete szárnyai fátyolként omlanak alá....nem lélegzik....talán sosem lélegzett....kerüli a tekintetemet, majd egy pillanatra rámnéz, és idegesen rágcsálni kezdi a körmeit.....

Megjegyzések

Zoltán Pintér üzenete…
Húúú baszdki ez megrázott,mondjuk nem ez volt az első...Addig még csak egy hüje grimasszal vigyorogtam mig a lakást ecsetelted (pont igy nőtem fel én is)majd ez lefagyott a búrámról...:-(
Zoltán Pintér üzenete…
Nem egyszerű a lidércekkel együtt élni,tudom én is hidd el...
Balassa Laszlo üzenete…
már egy ideje kikivánkozott ez a történet.....

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…