2009. július 12., vasárnap

Otthon


The Night
Originally uploaded by Brikac 
Gát utca 3.

kétszobás egyszerü lakás....a régi Balázs Béla utcai "lakás" helyett kaptuk az önkormányzattól mert már majdnem a fejükre dőlt.
Boldogan rendeztem be....huszonévesen beköltözhetek az első olyan lakásba, ahol van wc, meg fürdőszoba.....a Balázsban nem volt.....fürdeni lavórt.....wc-nek meg közös budit használtunk.....
Túl lehet élni...a közös budinak is megvan a maga romantikája.,
A lavór? Na mondjuk azt nemigen szerettem....felnőtt fejjel két méteresen, 130 kilósan, egy 5 négyzetméteres konyhában, egy hokedlire tett lavórban extrém sport a fürdés...
Nem baj végre megvan...első emeleti....tágas.
Egy nap mikor hazaértem a munkából azt láttam, hogy nagyapám egyedül feküdt az ágyban....
-Meghalt.....közölte olyan egyszerüen, mintha vizet kérne.....nem omlott össze....nem sírt....csak feküdt és fáradtan nézett rám.
Nagyanyám már nagyon beteg volt.....anyám halála óta alig kelt fel az ágyból...az utolsó hónapokban megvakult és azt sem tudta hol van és mi kik vagyunk körülötte...
-Reggel rosszul lett mire kiértek a mentők, már semmit sem tehettek érte....
Mintha valami szűrőn keresztül érnének el a szavai.....mintha egy másik világban beszélne, én pedig kivülről hallgatóznék.
Nem tudok mit mondani....mit lehetne mondani?
Meghalt....mindenki meghal....gyermekkorom óta kézenfogva sétálok a halállal...már nem idegen...már nem ijeszt.
Ugyanebből a szobából vitték el nagyapámat másfél évvel később a kórházba meghalni, amikor már nem akart a terhemre lenni....elötte való nap kiborultam, és a fejéhez vágtam, hogy nem tudok úgy dolgozni járni ha minden éjjel harmincszor felkelt.....agydaganata volt tüdő áttéttel....
Másnap azt mondta hívjam ki a mentőt, kórházba akar menni....nem ellenkeztem. Pár napra rá reggel fél hatkor hívtak a munkahelyemen...vigyem el a holmiját. Esett a hó....szép reggel volt...
Most a szobában fekszem....sötét, és hideg minden....nem tudom mióta vagyok mozdulatlan.....a takaró rámhült.
Kintről sápadtan pislákol az utcai lámpa sárgásfakó fénye.
Vékony porréteg takar mindent...a porszemek apró csillagokként fénylenek sötét szobában....
Nem tudok mozdulni megbénít a hideg, a mozdulatlan csend.
Az a valami velem szemközt a szekrényen guggol...kékesfekete szárnyai fátyolként omlanak alá....nem lélegzik....talán sosem lélegzett....kerüli a tekintetemet, majd egy pillanatra rámnéz, és idegesen rágcsálni kezdi a körmeit.....

3 megjegyzés:

Zoltán Pintér írta...

Húúú baszdki ez megrázott,mondjuk nem ez volt az első...Addig még csak egy hüje grimasszal vigyorogtam mig a lakást ecsetelted (pont igy nőtem fel én is)majd ez lefagyott a búrámról...:-(

Zoltán Pintér írta...

Nem egyszerű a lidércekkel együtt élni,tudom én is hidd el...

Balassa Laszlo írta...

már egy ideje kikivánkozott ez a történet.....