2009. július 10., péntek

Képek és történetek.....


Nagyapám 56 után nemigen tartózkodott az országban, mert ártalmas volt neki a Pesti levegő. Így jutott el számtalan helyre, többek között Buchenwald-ba. Aki megjárja a világháborút, majd 56-ot az lát egyet mást, és másként viszonyul sok dologhoz mint a mi kényelmes fotelgenerációnk. Nem lepődik meg hullákon, nem hányja el magát egy kis vér láttán, és ha megtámadják képes védekezni. Mindezek mellett a buchenwaldi kirándulása nagyon mély nyomot hagyott benne. Úgy mesélte egy baráti társasággal voltak ott és többen teljesen összetörtek lelkileg bent....mesélte neki se volt sok kedve egy ideig mosolyogni az ott látottak után.... sok rémes dolgot elmesélt, amit nem szeretnék megosztani senkivel, de elmesélem kedvenc történetemet, amiröl ugyan mai fejjel nem gondolom, hogy igaz, valószinüleg az én megnyugtatásomra szolgált. Ez a fejreállított fa. Mesélte hogy a nácik kiástak és fejreállítottak egy fát, majd azt mondták a munkásoknak hogy ha a fa életben marad akkor ők is. Hosszú idő telt el mire a fa rügyet bontott és túlélte a mepróbáltatást....ékes bizonyítékaként nagyapám alatta gugol. Hogy a munkásokkal mi lett arról nem szól a mese. Talán jobb is így.

1 megjegyzés:

Zoltán Pintér írta...

Nem ismertem ezt a történetet a fárol,viszont gyönyörű!Köszönöm!