Ugrás a fő tartalomra

Epizód 6.





Amino felemelkedése és bukása.

Mielőtt megvádolnának azzal hogy könnyedén figurázok ki másokat míg családomat parlagon hagyom belekezdek amino memoárjába.
Amino születési nevén Animo amit nyelvi nehézségek miatt nagyanyám változtatott Aminora. (hasonló okokból lett a pumukliból pumukin illetve a sci fi-ből sicifici)
Nos ő egy papagáj volt. Nem is akármilyen hanem a háziorvosunk madara amit egy kéthetes utazás miatt kényszerült nálunk hagyni, akkor még nem tudta hogy örökre.
Nem akarta ő örökre otthagyni, csak kicsit kínosan érintette, hogy megérkezésekor a papagáj olyan kifinomultan és választékosan káromkodott mint egy negyvenes ír vezérszurkoló.
Na nem egyfolytában, csak ha a közelébe mentek és ez egy rendelőben valóban kínos helyzeteket okozhat.
Szó mi szó nagyanyámnak különleges tehetsége volt a papagájok beszédre szoktatására, csak a végeredmény volt néha kérdéses, mivel a madarak előbb küldtek el bárkit a picsába, minthogy a saját nevüket ismerték volna.
Igy volt ez aminóval is akinek kedvenc frázisa az „amino vagyok az anyád picsája“ lett pár napon belül. Na szó mi szó a madár maradt, végkielégítésként a doktornő kapott egy kicsit nagyanyám egész házban elismert kocsonyájából, és az üzlet meg is köttetett.
Amino viszonylag jól viselte magát évekig, a kalitkája a hütőszekrény tetején volt esténként pedig letakartuk, különben végiggorombáskodta az egész éjszakát.
Nagyapám kedvtelt szokása volt, hogy filmnézés közben kisomfordált kajálni a konyhába és onnan követte az eseményeket. Egy este engedelmeskedett a hívó szónak és kicamogott falatozni. Nem nagyon akarom szofisztikálni a dolgot, dehát a falatozás végén megelégedésének adott hangot egy igen öblösre sikeredett alfartáji koncert első taktusával, aminek következtében szuszi nevű kutyám sűrű pisicseppeket hagyva maga után vinnyogva beszaladt a szobába, és hallottuk, hogy amino is vad verdesésbe kezdett, de nem szólalt meg, mivel le volt már takarva. Nagyapám jót kacagott a dolgon és visszatért a szobába ahol nagyanyám kicsit morgott de nem kerekedett nagy dolog belőle. A bomba másnap reggel robbant.
Regelente alaphelyzetben kertes ház lévén rigókra madarakra civódó cigókra ébredtem de ezen a reggelen valami egészen egyedi dolog történt.
Nagyanyám szokás szerint kiment kávét főzni, ám nem jutott tovább annál a pontnál amikor lerántotta aminórol a leplet. Éktelen rikácsolásra ébredtem. Nagyanyám magából kikelve kiabált be nagyapámnak a szobába. – Laci az isten bassza meg a picsádat! Halálra fingottad a madaramat!
Hát igen. Amino az esti koncert veszteséglistájára került nagyapám egyszerűen kivégezte.
Még így több mint 20 év távlatából is könnyezek ha aminóra gondolok de nem a sírástól. Mindketten beírták magukat a Balassa család nagykönyvébe ezzel a teljesítménnyel.

Megjegyzések

Zoltán üzenete…
Na ez a nap is jól kezdödik,hüjére röhögtem magam!Az az igazság hogy kellöképen vizuális vagyok,és ezek a történetek filmszerüen peregnek elöttem,ennek köszönhetöen ha késöbb eszembe jut ezekböl a storykból valami vinnyogok a röhögéstöl! "Halálra fingodttad a madaramat" BESZARÁS...:-)és tényleg van ilyen, egy madár meg tud úgy ijedni hogy szivrohamot kapjon!
Voja az elekta ahol dolgoztál nem Hős és a Zách utca találkozásánál lévő elektromos áruház volt?
Várom a történeted folytatását....
Balassa Laszlo üzenete…
dehogynem a raktar a katonasagnal melletunk meg cigotelep :)
Zoltán Pintér üzenete…
Oke, jól gondoltam,mikor dolgoztál ott?Ja és a haverom a postás a Hős utcában,meg akkor a tietek is ő volt.Blánár Józsinak hivják,de én csak Csőrikének nevezem mert akkora orra van hogy nyele van a fejének.Na még neki vannak édes történetei a Hősröl....
Balassa Laszlo üzenete…
na latod postasra nem emlekszem de a portasunk mindig cigit kunyizott en meg feldusitottam neki egy kis foszforral amitol egyszer felrobbant a feje es pillanatok alatt tortenelemme valt a szemoldoke meg a haja elso negyede....hat mondjuk nem volt oszinte a mosolya :)
krisztiket kilora vetted meg ezzel a kutyas fotoval ::))))
Krisztina üzenete…
Jó meglátás kedves László,cép a csöppem:))
Szegény madár halála kevésbé!
Remélem nem felejtitek el mikor indul a gépetek:))
Millió cupp
Balassa Laszlo üzenete…
épp kérdezni akartam a számot jó hogy elküldted holnap felhivlak és megdumálunk mindent majd viszem a késeket tapizni elhoztam őket

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…