2008. december 11., csütörtök

Epizód 6.


Amino felemelkedése és bukása.

Mielőtt megvádolnának azzal hogy könnyedén figurázok ki másokat míg családomat parlagon hagyom belekezdek amino memoárjába.
Amino születési nevén Animo amit nyelvi nehézségek miatt nagyanyám változtatott Aminora. (hasonló okokból lett a pumukliból pumukin illetve a sci fi-ből sicifici)
Nos ő egy papagáj volt. Nem is akármilyen hanem a háziorvosunk madara amit egy kéthetes utazás miatt kényszerült nálunk hagyni, akkor még nem tudta hogy örökre.
Nem akarta ő örökre otthagyni, csak kicsit kínosan érintette, hogy megérkezésekor a papagáj olyan kifinomultan és választékosan káromkodott mint egy negyvenes ír vezérszurkoló.
Na nem egyfolytában, csak ha a közelébe mentek és ez egy rendelőben valóban kínos helyzeteket okozhat.
Szó mi szó nagyanyámnak különleges tehetsége volt a papagájok beszédre szoktatására, csak a végeredmény volt néha kérdéses, mivel a madarak előbb küldtek el bárkit a picsába, minthogy a saját nevüket ismerték volna.
Igy volt ez aminóval is akinek kedvenc frázisa az „amino vagyok az anyád picsája“ lett pár napon belül. Na szó mi szó a madár maradt, végkielégítésként a doktornő kapott egy kicsit nagyanyám egész házban elismert kocsonyájából, és az üzlet meg is köttetett.
Amino viszonylag jól viselte magát évekig, a kalitkája a hütőszekrény tetején volt esténként pedig letakartuk, különben végiggorombáskodta az egész éjszakát.
Nagyapám kedvtelt szokása volt, hogy filmnézés közben kisomfordált kajálni a konyhába és onnan követte az eseményeket. Egy este engedelmeskedett a hívó szónak és kicamogott falatozni. Nem nagyon akarom szofisztikálni a dolgot, dehát a falatozás végén megelégedésének adott hangot egy igen öblösre sikeredett alfartáji koncert első taktusával, aminek következtében szuszi nevű kutyám sűrű pisicseppeket hagyva maga után vinnyogva beszaladt a szobába, és hallottuk, hogy amino is vad verdesésbe kezdett, de nem szólalt meg, mivel le volt már takarva. Nagyapám jót kacagott a dolgon és visszatért a szobába ahol nagyanyám kicsit morgott de nem kerekedett nagy dolog belőle. A bomba másnap reggel robbant.
Regelente alaphelyzetben kertes ház lévén rigókra madarakra civódó cigókra ébredtem de ezen a reggelen valami egészen egyedi dolog történt.
Nagyanyám szokás szerint kiment kávét főzni, ám nem jutott tovább annál a pontnál amikor lerántotta aminórol a leplet. Éktelen rikácsolásra ébredtem. Nagyanyám magából kikelve kiabált be nagyapámnak a szobába. – Laci az isten bassza meg a picsádat! Halálra fingottad a madaramat!
Hát igen. Amino az esti koncert veszteséglistájára került nagyapám egyszerűen kivégezte.
Még így több mint 20 év távlatából is könnyezek ha aminóra gondolok de nem a sírástól. Mindketten beírták magukat a Balassa család nagykönyvébe ezzel a teljesítménnyel.

6 megjegyzés:

Zoltán írta...

Na ez a nap is jól kezdödik,hüjére röhögtem magam!Az az igazság hogy kellöképen vizuális vagyok,és ezek a történetek filmszerüen peregnek elöttem,ennek köszönhetöen ha késöbb eszembe jut ezekböl a storykból valami vinnyogok a röhögéstöl! "Halálra fingodttad a madaramat" BESZARÁS...:-)és tényleg van ilyen, egy madár meg tud úgy ijedni hogy szivrohamot kapjon!
Voja az elekta ahol dolgoztál nem Hős és a Zách utca találkozásánál lévő elektromos áruház volt?
Várom a történeted folytatását....

Balassa Laszlo írta...

dehogynem a raktar a katonasagnal melletunk meg cigotelep :)

Zoltán Pintér írta...

Oke, jól gondoltam,mikor dolgoztál ott?Ja és a haverom a postás a Hős utcában,meg akkor a tietek is ő volt.Blánár Józsinak hivják,de én csak Csőrikének nevezem mert akkora orra van hogy nyele van a fejének.Na még neki vannak édes történetei a Hősröl....

Balassa Laszlo írta...

na latod postasra nem emlekszem de a portasunk mindig cigit kunyizott en meg feldusitottam neki egy kis foszforral amitol egyszer felrobbant a feje es pillanatok alatt tortenelemme valt a szemoldoke meg a haja elso negyede....hat mondjuk nem volt oszinte a mosolya :)
krisztiket kilora vetted meg ezzel a kutyas fotoval ::))))

Krisztina írta...

Jó meglátás kedves László,cép a csöppem:))
Szegény madár halála kevésbé!
Remélem nem felejtitek el mikor indul a gépetek:))
Millió cupp

Balassa Laszlo írta...

épp kérdezni akartam a számot jó hogy elküldted holnap felhivlak és megdumálunk mindent majd viszem a késeket tapizni elhoztam őket