Ugrás a fő tartalomra

Epizód 4



Na szóval a Béla megúszta a szuperhalálcsapásomat a gumibottal és szép lassan abbamaradtak a magánszámai is…azért ez utóbbit sajnáltam.
Mellettük lakó Füleki-néni olyan volt mintha az Eméli életéből költözött volna hozzánk egy forgatási szünetet kihasználva. Nagyanyámék nagyon szerették velem egyetemben…vidékről költözött fel pestre de hogy mikor azt nem tudom megmondani…férjét nem ismertem jóval születésem előtt meghalt Füleki-néni pedig élte az özvegyasszonyok életét. Minden tavasszal pirosra pingálta az ajtaját a falait mellette (a külső házfalat) ablakkereteket….mindent. Ezen felül volt még valami ami teljesen egyedivé tette őt. Volt fürdőszobája! Egyszer még fürödtem is nála! (mondjuk 8 éves voltam)
Gondos kis házikertje volt és papagájai akiknek közösen szedtük a fűmagot….mikor elmentem az ajtaja előtt sose bírtam megállni hogy ne csípjek le egy levelet valamelyik növényéről….ő pedig mindig megkérdezte – Lacika nem láttad ki csipkedi a virágaimat? Bukta….na mindegy azért folytattam ő pedig a kérezősködést :)
Szép rendezett lakása volt pár babával szépen felöltöztetve (rendszerint levetkőztettem őket de sose találtam semmi említésre méltót) Közös kis kártyázásunk abból állt hogy kártyavárat építettünk (néha igazán nagyokat) levelezőlapokból amit a munka végeztével befőttesgumival szétlőhettem! (Remek szórakozás!)
Emlékszem egyszer kaptam egy bumerángot nagyapámtól. Jó nagyot hajítottam rajta és baszki visszajött! Egészen a Füleki-néni ablakáig….na akkor mondjuk nem örült nagyon….
Összegezve megtanulhattam tőle mi a különbség a vidéki és a pesti emberek között…
Megemlítem még azt is hogy fura de nem szerette a gyerekeket engem azért szeretett mert jónevelt voltam (hogy az ő szavait idézzem) legutoljára tavalyelőtt hallottam róla akkor combnyaktörésből gyógyult (meggyógyult) azóta nem tudom mi lehet vele remélem él még…

Mellette a Gejza meg a törpe.
Hát baszom ilyen elbaszott párt még nem láttam azóta se…a törpe vagy 130 cm fehércigány (oláh) a Gejza cigó classic.
A (nő?) arcán mindig egy olyan egybites pilantás. Gejza néha felpörgette a merevlemezt és elment még melót keresni is de a sarki viola presszónál messzebb aligha jutott. Volt két gyerekük mindkettő mongolidióta ami nem az ő hibájuk természetesen (de azért valami genetika csak van benne ha láttátok volna a törpét tudnátok)
Egyetlen kapcsolatom velük egy balhé volt amikor belémkötött a törpe. Előtte összeveszett egy másik cigo clasicc-al a házban (gusztival a ferenc tér kung fu harcosával) amikor is azt üvöltözte neki –mi van a Gejza fasza kell? Majd szólok nekije! Ect ect ect….
Na mit ad isten másnap bekóstolt engem is….nekem is magyaráz hogy majd ő szól a gejzának….nem írom le mit válaszoltam de gejza többszöri hivásra sem akart kijönni a lakásból.
Itt meg is szakadt a kapcsolat közöttünk amivel sokat nem vesztettem….

Mára ennyi de jön még kutyára dér….

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…