3. epizod....

Nos akkor folytatom….

A másodikon a harcművész cigó guszti felett lakott egy öreg cimbalomhangoló…mondanom se kell játszani is mesterien tudott nyaranta sokat hallgattuk ahogy próbálgatja a hangszereket….
Mellette egy másik pszichopata…isten a tanum nem emlékszem a nevére csak arra hogy elvállt nő volt aki egyedül nevelte a gyerekét és elmebeteg volt erre később hosszabban is kitérek…
Szomszédságában egy Erzsi nevű rettenetes kedves asszony lakott élettársával aki fafaragó volt, volt egy fiúk (asszem más apától) és egy öregecske ír szetterük a redi.
A felső emelet tőlük tovább ködbe vész velük szemben lakott egy másik erzsi nevű nő szintén egyke szülő lányával és fiával…
Na ezzel ki is végeztük a ház lakóit szépen sorjában leírom kiről mit tudok milyen sztorim van róluk. Kezdjük mondjuk a zsuzsival melletünk.
Eltekintve attól hogy rettenetesen duci volt és intenzíven szaglott nagyon szerettem
Egyszer csinált nekem egy zsíros kenyeret…na baszki! Ujnyi vastagonállt rajta a házi zsír rászeletelve hagyma pirospaprika….tényleg mindig kólázott…Nagyapám állandóan szivatta szegényt…szokás volt hogy amikor átjött dumálni nagyanyámoz az öreg átment hozzá és minden lábost lepakolt a földre a konyhában ami meglehetős kibaszás volt szegénnyel mert lehajolni alig tudott…ez csak egy volt az öreg kis játékaiból és zsuzsi sosem haragudott rá ahogy emlékszem…arra is emlékszem hogy jó palacsintát sütött minek okából a házfalára felírtam krétával hogy zsuzsi palacsinta! Ez egy kis motiváció volt csupán.
Bélának hívták a férjét akit nemigen csíptem. Volt (illetve van) egy Andi nevű lánya (aki mára hasonló súlyba jutott) és egy Béla nevű fia volt akinek szexuális beállítottsága kétségbe vonható….
Zsuzsi napjai nagy részét azzal töltöte hogy az ajtóban ült…voltaképp csak egy has látszódott belőle…olyan stabil pontja volt gyermekoromnak arról nem is beszélve hogy amikor anyám pár naposan kint hagyott a babkocsiban a kocsma előtt a napon ő hozott haza na jó anyám az egy külön história….egyenlőre maradjunk zsuzsinál…
Emlékszem hogy jól rajzolt.
Volt egy szokása ami kissé furcsának tűnhet…évente egyszer fogta magát és elment nyaralni….a kórházba.
Kitalált valami nyavalyát amivel pár hétig befekhetett…ott aztán volt fürdőszoba, benti wc,kaja ingyen és segítettek fürdeni is neki ha az kellett..
Mondanom se kell hogy méretei és a fürdőszoba hiánya miatt vajmi kevés lehetősége volt fürdeni…
Emlékszem aznap is egy ilyen kis nyaralásra indult lasan sétált a kapu felé két mentőssel cinkosan hátrapillantott és vigyorogva intett hogy majd jövök…
A kapuban összeesett és meghalt. Azt mondták a vize vitte el…vizes volt a lába és az egész teste…
Gyermeki egyszerűséggel fogtam fel hogy meghalt…ami bánt hogy egy fényképem sincs róla. Miután meghalt elszabadult a pokol. A férje azelőtt se volt egy észlény de miután a zsuzsi meghalt teljesen megbolondult a szó legszorosabb értelmében.
Éjszakánként többször barátaim is átjöttek megnézni a műsort! Fetrengtünk a röhögéstől…..Naszóval a műsor a következőképp épült fel…délutántól estig ivás aztán előadás!
Ez az istenbarma kiállt az udvar közepébe és elkezdett kötözködni a holdal. –Te szemét hold! Hogy rohadnál meg! Miért vetted el he? Meg a szűz mária is mi? Hát hogyan lehet szűzen szülni? Hát megmondták a biokusok! Nem lehet! Félrebaszott a lotyó! Meg a kisdeddel ott áll? Hátba kell lőni! Hátba! Egy rakétával! Egy hétlépcsős orosz rakétával kell hátbalőni! Meg a holdat is hátba kell lőni!
Namost ezt a monológot úgy kell elképzelni hogy ez a szerencsétlen hadart és dadogott! Komolyan mondom bármelyik mai műsort elcserélném erre! Majd bepisáltunk a röhögéstől! Szegény zsuzsi isten nyugosztalja ha látta ő is fetrengett!
Egyszer csúnyán összeugrottam ezzel az isten barmával. Volt egy dobbermanom és ez a majom állandóan vernyákolt hogy ugat a kutya ect ect…egyszer aztán hallom hogy áll az ajtóban és cukkolja a kutyát hogy ugasson…na nekem se kellett több lekaptam az ajtóról nagyapám gumibotját és nekifutásból odacsatam amire ez a kis Bruce lee elhajolt én meg telibekaptam a kovácsoltvas korlátját ami ugy abban a pillanatban darabjaira is tört…még jó hogy nem találtam el….