Ugrás a fő tartalomra

El Camino






Napló.

Valójában kevesen tudják de a 2004-es camino de santiago-n naplót vezettünk végig. Felét Bori másdik felét én írtam, a vége felé bori többet írt itt majd pótolom emlékeim szerint. Az átirartot itt helyezem el egyrészt mert senki sem olvassa a blogot másrészt meg ha egyszer megsemmisülne az eredeti legyen egy másolat. Bori írását dőlt betűvel írom a sajátomat rendes betűkkel. A naplóra jellemző a naivitás a szókimondás és részemről néha vulgaritás mivel ezt kizárólag magunknak írtuk.
(az útnak nagy álmokkal vágtuknk neki köszönhetően az előzetes irodalomnak és ott koppantunk hatalmasat amikor az első kilométereket megtettük mai fejjel úgy gondolom jó hogy így történt akkor azonban másként gondoltam)

2004
Zarándokút.
Ez az egész úgy kezdődött mint egy álom: felszálltunk a repülőre majd landoltunk Gironában. Még a levegő is más volt, olyan selymes puha. Egy vagyont kellett volna fizetni és egy csomót várni a buszért. Elindultunk gyalog. Az első stoppos kalandom! És a legnagyobb megdöbbenésemre megállt az első autós (pedig tele voltak csomagokkal) Elvittek Barcelonáig ami mint utóbb kiderült vagy 90 km-re volt. Ott gyalogoltunk keresztül a városon közben megállapítottuk hogy kicsit lejjebb kellene adnunk az igényeinket, különben le fog szakadni a vállunk a súlytól. Majd a pláza Catalunyán felszálltunk az itteni metróta (kékre)
(Renfe volt nem metro akkor aztonban nem tudtuk a különbséget a renfe olyan mint otthon a hév)


Na jó kezdjük az elején. Egy év telt el az esetlen habtündér a menyasszonyom. Valamikor télen egy újságban, meglátott egy cikket egy zarándokútról Spanyolországban. Tipikus volt….hú de jó, micsoda kihívás stb stb…. Eleinte próbáltam érvelni, majd meguntam, és most itt döglünk Calellában a tengerparton és feltöltődünk, az előttünk álló 900 kilométerre. Ja jut eszembe pénzünk megint nincs. Talán annyi van amivel a kaját finanszírozni tudjuk. (100.000 ft volt) tej kenyér. Ez meg hisztizik itt nekem hogy kenjem be a hátát amikor a nap sem süt. Ugyanis az uv sugárzás átjön a felhőkön. Hát igen itt Spanyolországban uv kommandók vannak amik csak az ő hátára várnak, és már támadnak is. Na jó megyek kenni mert felrobban itt nekem, oszt az nem lenne egy szép látvány!


Akkor folytatom is mert a drágám az érdemi dolgokat mellőzi úgy látom. Lesztálva a „metróról“ bejöttünk a Rositába (ahol drágám már 5 éve nyaral) megkérdezni nem alhatnánk-e pár éjszakát a tetőn, erre a srác (bernard a tulajdonos) adott ingyen egy szobát meg reggelit. Mi megpersze néztünk mint rozi a moziban. A tenger gyönyörű a városkában most is sokat tébláboltunk, nagyokat alszunk, eszünk. 2 napot pihenünk és majd vasárnap indulunk tovább. Barna még nem vagyok de a napalergiám máe természetesen kijött (kommandó ide vagy oda) úgyhogy most szobafogságra itéltettem L eddig minden szuperjól megy csak így tovább!!!


Hát igen Bernard valóban nagyon rendes volt velünk, sokat beszélgettünk vele és arra lyukadtunk ki, hogy talán itt kellene élnünk Calellában. Hát részemről oké. Ma voltunk temetőben templomban,strandon most meg a szobában döglünk mert drágámon kitört a napallergia. Picit ragyás lett. Meg büdi is és nem megy el fürdeni. Nos holnap indulunk franciaországba, hogy megkezdük a zarándoklatot. Most meg a földön fetreng és kornyikál! A nap agyilag gagyivá tette nekem! Remélem egyszerűen eljutunk franciaországba. Kiváncsi vagyok az emberek segítőkészségére, és hogy hogy boldogulunk tovább ilyen kevés pénzzel. Meglátjuk.


Helyzetjelentés: Barcelonában csövezünk egy kb 12 négyzetméteres parkban, rohadt büdösek vagyunk és ez így is marad holnap délig, amikor a vonatunk Pamplonába fog érni. A stoppolásról elég annyi, hogy Bartcelona észeki autópályáján (déltől 3-ig a legnagyobb hőségben) dekkoltunk egy Lerida táblával a kezünkben. Dühöngtünk, hogy miért nem vesz föl senki. Mint utóbb kiderültpont úgy festhettünk mintha valaki otthon a balatoni úton állt volna egy Nyíregyháza táblával a kezében. Most már csak nevetni tudok rajta.Vonatunk holnap reggel megy úgyhogy addig marad a csövezés. Hát ilyen a mi formánk! Mindenesetre megtanultam nem kétségbeesni és nevetni magamon!


Igen régi vágyam teljesült most, hogy csövezhetek Barcelonában egy parkban. Kiddé valóban szaglunk. Ennek előnye hogy a helybeliek nem mernek a közelünkbe jönni. Tegnap egy fantasztikus estét töltöttünk Bernardékkal egy Café del Mar jellegű helyen (San Pol) éjfélig kimaradtunk. Bernardék nagyon meghatottak kedvességükkel. Azt hiszem igazi jóbarátra leltünk. Vajon hányan mondhatják hogy nyaraltak Barcelonában? És hányan csöveztek büdösen? Ráadásul halat vacsiztunk. (tonhalkonzerv) Bori el akarta fújni az apró rovarokat, mire azok lehullottak. Ez már a vég, ennél már csak jobb lehet.

Folyt köv……….

Megjegyzések

Krisztina üzenete…
Én azé olvasom:)
Balassa Laszlo üzenete…
te vagy az egyetlen szerintem...
Névtelen üzenete…
Én most olvasom ;)

Üdv, Fodor Péter Ákos
https://www.facebook.com/fodorgrafia

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…