A Balassa

Gyorsan tisztába teszek pár dolgot mielőtt szó érné a ház elejét.... Akik voltak Spanyolországban, azok észrevették hogy nem úgy tanítok ahogy az a megszokott rendszerben lenni szokott, és nem is a megszokott anyagot nyújtom... Sokan felhúzták az orrukat, és látványosan szenvedtek, és sokan rájöttek mi zajlik, mi miért van, és óriásit profitáltak belőle...ők alkotják ma a keménymagot.... Az, hogy egyes előadásokra hirtelen bedobom közétek a jegyvásárlási lehetőséget, cseppet sem véletlen vagy esetleges.... Nem igazságos? Az egész élet nem igazságos!  A filmekben esetleg az...egy ideologizált világ az lenne! De a valóság....az valami teljesen más!  És mielőbb rájöttök erre annál előbb fogtok tudni haladni mindenben amit kitűztetek magatok elé. Senki nem fog helyettetek semmit megtenni! Sőt sajnálni sem fog senki titeket! Magatoknak kell elérni mindent, és mielőbb meg van ez, annál gyorsabban tovább tudunk lépni, hogy miként lehet ezt kamatoztatni a fotográfiáb...

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze... Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről. Mondok pár ilyen apró dolgot.... Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben. Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv. A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva. Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam. Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon. Később buszra szálhat...

Sokat gondolkoztam hogy felhozzam e a témát de mivel sokan érdeklődtetek felőle végül úgy döntöttem beszélhetünk róla. Sok mindenről beszéltem eddig az előadások alatt csak egy témát kerültem gondosan el. Azt hogy hogyan dolgozom én. Az hogy kerültem a témát az meglehetősen egyszerű...egyrészről ez számomra egy rettenetesen intim dolog mivel a fotózás nekem szinte egy meditatív állapot amiben mármár ott sem vagyok...párszor leírtam, hogy az egész olyan mint egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok és én csak megfigyelem... Másfelől számomra annyira természetes, hogy ez így történik, hogy nem gondoltam érdekelhet valakit is.... Ez a fotográfiának a legintimebb legemberközelibb része ahol gyakorlatilag kikristályosodik a művészet...ahol születnek, teremtődnek dolgok. Ez a pont az ahol körbeér a vonal és kör lesz belőle....erről beszélni nagyon nehéz. A hallgatóság dolga sem sokkal könnyebb mert ilyen információk befogadásához nyitottnak is kell lenni. Azon hogy nehéz beszé...

A visszaszámlálás elindult a Második ingyenes Balassa Workshopra! A Workshop Március 30.-a és Április 6.-a között lesz megrendezve Budapesten. Régi előadóink mellé újak csatlakoztak, olyan nevek akiket boldogan, és nagyon büszkén látunk a rendezvényen! Ahogy igértem a mostani nagyobb, szervezettebb, komplexebb lesz mint a tavalyi volt. Valahogy úgy gondolom hogy valami vagy felfelé halad vagy zuhan! A Spanyol workshopokból is nagyon sokat tanultam, ezt kamatoztatni fogom az otthoni egy hetes fotómaratonon. A rendszer annyiban változni fog hogy a résztvételt előzetes regisztrációhoz, és egy rövid bemutatkozáshoz kötjük. Tavaly sok üresjárat volt és idén ezt minimalizálni fogom. Tanáraitok közt olyan nevek szerepelnek mint Mucsy Szilvia fotóművész, Lantos László Tricepsz szinházi és filmrendező, Szeklencei Tamás a Poszterfotó KFT tulajdonosa aki a nyomtatás és a képek nyomtatásra való felkészítésének mestere. Baksai József Munkácsy díjas grafikusművész, és természetesen Vékás...

Miért van az hogy nem jön össze a dolog? Miért nem vesznek sehol komolyan? miért nem tudsz előre jutni? Lássuk vegyük át szép sorjában.... Fogd meg az összes indokodat szépen, az olyanokat hogy : Túl sok fotós van, nincs elég jó gépem, merazsidókillumitaniirányítmindent, a szemét xy engem koppint és neki megy nekem nem, reggelig sorolhatnám...szóval fogjuk szépen ezt mint és hajítsuk olyan messze amennyire csak lehetséges. Miért? Azért mert nem igaz! Ez csak egy gyenge ember kifogáshalmaza azért hogy ne kelljen felelősséget vállalnia önnön már bocsánat de balfaszságáért...a piac nyitott mindenki számára.... Az a baj hogy mire rájössz, hogy te voltál a hibás már késő! Addig okoltál mindenki mást, hogy mire megvan a megoldás már elment az idő és egy pifulladt álmon ücsörögsz, mert soha az életben nem voltál elég erős hozzá hogy megvalósítsd! Azt várod mikor csinálja valaki meg helyetted? Majd az egyetem, majd a művészszövetség, majd a galéria? Figyelj ezek pont mind leszarj...

Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek mikor kedves barátom válasza megérkezett arra a kérésemre hogy vajon a szeretlek magyarország weboldal megosztaná e a kárpátalján élő Magyar családokról készült fotókat és megrázó de pozitív történeteket. "nem lesz belőle cikk mert szétszednék ugyanis az antiszemiták ugranak a témára" Jött a válasz az oldal fő urától. Sebtiben pár dolgot leírnék mert azt hiszem nem csak én ráncoltam össze a szemöldökömet a mondat láttán. Szemita: Sémi népcsoport. (tehát a zsidók) Anti: ellenes valamivel szembe helyezkedő. Rakjuk össze...tehát a zsidókkal szembe helyezkedő egyszerűbben zsidóellenes. Namost nem vagyok ám teljesen hülye tudom mi zavarja az érdekeiket....a képeken vannak cigányok is. Még az is lehet hogy zsidók is de velük inább a Jeruzsálemi sorozatomban foglalkoztam ám valami fura oknál fogva én egyiket sem kérdeztem meg hogy cigány, zsidó, vagy szuahéli e mivel teljesen egyértelmű volt számomra hogy Magyarok. lecsatolt Magyar terül...

Csukd be szépen a szemed, fújd ki az összes levegőt a tüdődből és engedd a tested alámerülni. Hagyd elmosódni a határokat, ne keresd a válaszokat, hisz kérdés sem volt. Villanások, foltok, elmosódott emlékek, hangok, évtizedek árnyékai. Ez és ehhez hasonló gondolatok indították el a sorozatot amiknek első képeit látjátok. A látás elemi része létünknek... Engem a két vége érdekel a dolognak. A születés és a halál. A köztes részt a realitás földjén éljük meg ez a két pillanat azonban még az álmok, az impressziók földjén zajlik.... Ezekhez az impressziókhoz próbálok közelebb kerülni színekkel, foltokkal, érzésekkel....