A Balassa

Sziasztok! Tesztelésre kaptam a Leitz Hungáriától egy Samyang 20/1,8-as optikát. Általában így kezdődnek a tesztek...mármint azok amiknek a negyedik sorától kettesével olvasom a sorokat, majd harminc másodperc szenvedés után a végéhez lapozok hogy basszus foglald már össze milyen a cucc, mert az agyam leáll a technikai paraméterektől meg a részletektől.... Sajnálom én rossz tesztolvasó vagyok....katasztrofális hogy mennyire nem érdekel a 0,5655 tizedes vertikális torzítás kihatása a függőlegesen futó vonalakra könyörgöm nem zebrát akarok én fotózni! Engem egy valami érdekel! Adjátok a kezembe had próbáljam ki mire tudom használni, a technokrata magömlést meg hagyjuk a műszerészekre én fotós vagyok könyörgöm.... Tudom sokan felhördültök most, hogy ez milyen bunkó apám! Igen igazatok van...engem nettó az érdekel, hogy mennyiben segíti a munkámat az adott termék és mit tudok kihozni belőle. Tehát minden felesleges cicoma nélkül a nyers valóság. Na akkor nézzük...a Samyang 200/1,...

Colint már régóta ismertem. Kevés olyan jó embert ismerek mint ő. Valahogy ismeretségünk első pillanatától fogva akkor bukkant fel amikor segítenie kellett, és ő mindig segített holott tudta nem fogom tudni viszonozni. Dolgoztam vele egy ideig....mint gipszkartonos. Ő ebben mesteri szinten van, és imádja csinálni. Neki nem gond ha éjjel kettőig dolgozik, csak ne péntek este legyen, mert ha lemegy a nap ő nem dolgozhat többet. Betartja a törvényt. A régit. Elfelejtettem mondani hogy Colin vallásos. Mélyen és vidáman. Mindent annak a tükrében vizsgál hogy mit mond az írás? Mit szólna ehhez Jézus? Ő már csak iyen figura.... Na de hogy visszatérjek témámhoz, megint vele dolgoztam....na nem azért mert jó gipszkartonos vagyok...nem nem vagyok az viszont tudta mikor van szükségem munkára és nála mindig volt...és valahogy mindig többet kerestem mint más mert tudta hogy szükségem van rá. Akkor még úgy képzeltem hogy van egy munkám és mellette fotózom míg ki nem vált teljesen.... Este v...

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből. Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy: 1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával, 2: Na most én mit csináljak ezzel? Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezet...

Soha egy cég sem keresett meg a fotós cégek közül hogy támogatna a munkámban, vagy hogy fontosnak tartja azt, amit csinálok, csinálunk kórházakban, nyomortelepeken, stb és hozzáteszi azt amivel több, jobb lehetne minden.  Igaz ami igaz én sem kerestem senkit meg. Valahogy úgy voltam vele hogy ha a jóisten úgy látja jónak úgyis megoldodik minden idejében. Mikor elkezdtem a kórházakban dolgozni számtalanszor jeleztem az alapítványok felé hogy a technikai felszerelésem nem feltétlenül elég ehhez a munkához és mivel karitatív munkákat végzek 85%-ban nem tudok csak úgy hip hop frissíteni. Sajnos kérésem teljesen süket fülekre talált így doloztam azzal amim volt úgy ahogy tudtam. Kaptam persze igéreteket innen onnan, de ezek mindig feledésbe merültek, elsüllyedtek. A legkissebb technikai segítségnek is örültem volna, de álmomban nem gondoltam hogy ekkora segítséget kapok. Minden pontosan ugyanúgy kezdődött mint a munkám a National Geographicnak. Kaptam egy levelet, és egy olyan ajánla...

Talán van köztetek ember aki emlékszik a Semmi hatalma  előadásra. Őszintén szólva én nem gondoltam, hogy ez évekre ki fog hatni és még a mai napig kapni fogom a leveleket miatta. A sabotage ennek az előadásnak a következő lépcsője...mondhatnám az ami azóta történt fejezete. Tudom én hogy teljes iparág épül arra, hogy reményt adjanak az embereknek hogy motiválják őket hogy igérjenek nekik valamit, megoldást, kiutat, minden ajtót nyitó kulcsot. Országos turnék ahol csak húsz harminc ezer forintot kell fizetned azért hogy megtudd minden gondodra a megoldást. Tudjátok én ezekben nem hiszek. Én azt gondolom hogy ezek nettó lehúzások, az egy dollárért megmondom hogy légy gazdag kategóriából. Éppen ezért eszem ágában sincs pénzt elfogadni egy ilyen előadásért mint a Sabotage. Hogyan is tehetném hisz nekem nincs kulcsom minden ajtóhoz, nincsenek megoldásaim az élet összes kérdésére, nem tudom megoldani senki helyett a gondjait, nekem csak az a saját mintáim vannak amik rám érvényes...