Ugrás a fő tartalomra

Samyang 24/1,4 teszt, és a nagy bejelentés.

Soha egy cég sem keresett meg a fotós cégek közül hogy támogatna a munkámban, vagy hogy fontosnak tartja azt, amit csinálok, csinálunk kórházakban, nyomortelepeken, stb és hozzáteszi azt amivel több, jobb lehetne minden.  Igaz ami igaz én sem kerestem senkit meg. Valahogy úgy voltam vele hogy ha a jóisten úgy látja jónak úgyis megoldodik minden idejében. Mikor elkezdtem a kórházakban dolgozni számtalanszor jeleztem az alapítványok felé hogy a technikai felszerelésem nem feltétlenül elég ehhez a munkához és mivel karitatív munkákat végzek 85%-ban nem tudok csak úgy hip hop frissíteni. Sajnos kérésem teljesen süket fülekre talált így doloztam azzal amim volt úgy ahogy tudtam. Kaptam persze igéreteket innen onnan, de ezek mindig feledésbe merültek, elsüllyedtek.
A legkissebb technikai segítségnek is örültem volna, de álmomban nem gondoltam hogy ekkora segítséget kapok.
Minden pontosan ugyanúgy kezdődött mint a munkám a National Geographicnak. Kaptam egy levelet, és egy olyan ajánlatot amit sosem reméltem.
Nem kissebb cég állt mögém mint a Leica Magyarországi hivatalos képviselete a Leitz Hungaria.
Kiemelt projektjeimhez mint például a koraszülött életmentő klinikákon folytatott munkám biztosítják a technikai hátteret, tehát vihetek magammal olyan fényerejű optikákat amivel könnyedén tudok dolgozni a legváltozatosabb körülmények között is, és ami hab a tortán, a kórházakban használhatok Leica gépeket. Nekem utoljára az egyetemen volt a kezemben Leica egészen pár nappal ezelőttig mikor elém pakolták a palettát és bemutatták a Leica friss választékát. Volt nekem a kezemben a sonytól az fujin át az olimpusig sok kisméretű tükör nélküli gép. Soha egy sem győzött meg teljesen.....mindig találtam valamit amivel nem tudtam vagy nem akartam megbarátkozni. A Leica valami egészen más. Letisztult. Egyszerű. Tökéletes.



Ja és full frame.... ami nagyon feltünő, hogy a spártaian leegyszerűsített dizájn mellett valami olyan hibátlanul ergonómikus, hogy nem szívesen teszi le az ember ha egyszer kézbevette. Nincsenek felesleges gombok, nincs csicsa, nincs céltalan dizájnelem. Egyszerű, csendes, tökéletesség van. Nem tudom semmilyen eddig használt kamerához hasonlítani. Leica...ennyi.
Az hogy mennyire hasznos azon a terepen ahol én dolgozom mondanom sem kell...kicsi, könnyű, full frame, és páratlan képi világa van...még csak steril környezetben használtam de az eddig is feltünt hogy teljesen más logaritmus alapján mér fényt mint a nikon. Jobb....
Az első objektív amit kaptam tesztelésre és projektre egy Samyang 24/1,4 volt nikon bajonettel a d700-ra. Hónapokig próbáltam egy ilyet szerezni hogy be tudjam fejezni a projektemet a National Geographicnak mivel olyan helyen dolgoztam ahol a fény csak látogatóba jár így hihetetlen könnyebbség az 1,4-es fényerő.



Végülis elvittem filmforgatásra is ahol mondhatni extrém terepen próbálhattam ki hisz a fények folyamatosan változnak, a szereplők mozognak, és ugyebár ez a kis csoda manuális! Hála istennek hisz azok a fotósok akik dolgoznak manuálissal, gyorsan rájönnek hogy terepen néha kincset ér az hogy nem kell szórakozni a fókuszpontokkal hanem pillanatok alatt át lehet tenni az élességet a kép másik sarkába egy mozdulattal.
Első benyomásom az volt hogy az optika letisztult, minimalista, nagyon preciz, minden holtjátéktól mentes. A második az hogy basszus iszonyatosan szép rajzolata van!
Na de viccet félretéve semmilyen kompromisszumot nem kötöttek a minőség területén.
Tökéletesen éles a kép a sarkokban is, vignettációval nem találkoztam.
A forgatáson hibátlanul tudtam vele dolgozni és ami a Natgeo projektet illetni ha a kezdetektől ezzel dolgozhattam volna egy hét alatt vidáman végzek! Na de lássunk egy pár példát.



A képre kattintva nagyobban is megnézhetitek hogy bizony részletgazdagságban nincs miért szégyenkeznie a Samyangnak hiszen gyakorlatilag részletgazdagabb képet ad mint a fix 85-ös nikonom.





Vignettációval vagy a sarkok életlenedésével nem fogtok találkozni és a torzítás is gyakorlatilag észrevehetetlen, köszönhetően az aszférikus lencsetagoknak. A kromatikus aberráció olyan alacsony szintre van szorítva hogy semmilyen gondot nem okoz.
2,2-es rekeszen nagyon gyenge fényviszonyok közt így működik...



teljesen nyers kép, egy 8 éves D700-as nikon vázon. Igazából nem tudom elképzelni mit művelhet egy ilyen optika egy komolyabb vázon, de egy szó mint száz a többi gyártónak fel kell kötnie a gatyát mert ár érték arányban a Samyang erősen a verhetetlen kategória. A Magam részéről én nagyon szerettem dolgozni vele...nem volt feltünő, kihívó, viszont be tudtam vele két nap alatt fejezni a munkát a National Geographicnak, és a forgatáson is minden igényemnek tökéletesen megfelelt. Azoknak akik nem félnek a manuális objektívektől (tehát a fotósoknak) tiszta lelkiismerettel tudom ajánlani. Kipróbáltam, leteszteltem minden terepen, és sajnos visszaadtam :D
Köszönöm a lehetőséget a Leitz Hungariának és azt is hogy mögémálltak amikor épp senki nem akart még.
Negatívum. Sajnos az is van....a tok amit adnak hozzá....kis bársony zsák...kivülről de belül müanyagszerű valami....könyörgöm egy ilyen optika ennél többet érdemel! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.