Ugrás a fő tartalomra

Samyang 24/1,4 teszt, és a nagy bejelentés.

Soha egy cég sem keresett meg a fotós cégek közül hogy támogatna a munkámban, vagy hogy fontosnak tartja azt, amit csinálok, csinálunk kórházakban, nyomortelepeken, stb és hozzáteszi azt amivel több, jobb lehetne minden.  Igaz ami igaz én sem kerestem senkit meg. Valahogy úgy voltam vele hogy ha a jóisten úgy látja jónak úgyis megoldodik minden idejében. Mikor elkezdtem a kórházakban dolgozni számtalanszor jeleztem az alapítványok felé hogy a technikai felszerelésem nem feltétlenül elég ehhez a munkához és mivel karitatív munkákat végzek 85%-ban nem tudok csak úgy hip hop frissíteni. Sajnos kérésem teljesen süket fülekre talált így doloztam azzal amim volt úgy ahogy tudtam. Kaptam persze igéreteket innen onnan, de ezek mindig feledésbe merültek, elsüllyedtek.
A legkissebb technikai segítségnek is örültem volna, de álmomban nem gondoltam hogy ekkora segítséget kapok.
Minden pontosan ugyanúgy kezdődött mint a munkám a National Geographicnak. Kaptam egy levelet, és egy olyan ajánlatot amit sosem reméltem.
Nem kissebb cég állt mögém mint a Leica Magyarországi hivatalos képviselete a Leitz Hungaria.
Kiemelt projektjeimhez mint például a koraszülött életmentő klinikákon folytatott munkám biztosítják a technikai hátteret, tehát vihetek magammal olyan fényerejű optikákat amivel könnyedén tudok dolgozni a legváltozatosabb körülmények között is, és ami hab a tortán, a kórházakban használhatok Leica gépeket. Nekem utoljára az egyetemen volt a kezemben Leica egészen pár nappal ezelőttig mikor elém pakolták a palettát és bemutatták a Leica friss választékát. Volt nekem a kezemben a sonytól az fujin át az olimpusig sok kisméretű tükör nélküli gép. Soha egy sem győzött meg teljesen.....mindig találtam valamit amivel nem tudtam vagy nem akartam megbarátkozni. A Leica valami egészen más. Letisztult. Egyszerű. Tökéletes.



Ja és full frame.... ami nagyon feltünő, hogy a spártaian leegyszerűsített dizájn mellett valami olyan hibátlanul ergonómikus, hogy nem szívesen teszi le az ember ha egyszer kézbevette. Nincsenek felesleges gombok, nincs csicsa, nincs céltalan dizájnelem. Egyszerű, csendes, tökéletesség van. Nem tudom semmilyen eddig használt kamerához hasonlítani. Leica...ennyi.
Az hogy mennyire hasznos azon a terepen ahol én dolgozom mondanom sem kell...kicsi, könnyű, full frame, és páratlan képi világa van...még csak steril környezetben használtam de az eddig is feltünt hogy teljesen más logaritmus alapján mér fényt mint a nikon. Jobb....
Az első objektív amit kaptam tesztelésre és projektre egy Samyang 24/1,4 volt nikon bajonettel a d700-ra. Hónapokig próbáltam egy ilyet szerezni hogy be tudjam fejezni a projektemet a National Geographicnak mivel olyan helyen dolgoztam ahol a fény csak látogatóba jár így hihetetlen könnyebbség az 1,4-es fényerő.



Végülis elvittem filmforgatásra is ahol mondhatni extrém terepen próbálhattam ki hisz a fények folyamatosan változnak, a szereplők mozognak, és ugyebár ez a kis csoda manuális! Hála istennek hisz azok a fotósok akik dolgoznak manuálissal, gyorsan rájönnek hogy terepen néha kincset ér az hogy nem kell szórakozni a fókuszpontokkal hanem pillanatok alatt át lehet tenni az élességet a kép másik sarkába egy mozdulattal.
Első benyomásom az volt hogy az optika letisztult, minimalista, nagyon preciz, minden holtjátéktól mentes. A második az hogy basszus iszonyatosan szép rajzolata van!
Na de viccet félretéve semmilyen kompromisszumot nem kötöttek a minőség területén.
Tökéletesen éles a kép a sarkokban is, vignettációval nem találkoztam.
A forgatáson hibátlanul tudtam vele dolgozni és ami a Natgeo projektet illetni ha a kezdetektől ezzel dolgozhattam volna egy hét alatt vidáman végzek! Na de lássunk egy pár példát.



A képre kattintva nagyobban is megnézhetitek hogy bizony részletgazdagságban nincs miért szégyenkeznie a Samyangnak hiszen gyakorlatilag részletgazdagabb képet ad mint a fix 85-ös nikonom.





Vignettációval vagy a sarkok életlenedésével nem fogtok találkozni és a torzítás is gyakorlatilag észrevehetetlen, köszönhetően az aszférikus lencsetagoknak. A kromatikus aberráció olyan alacsony szintre van szorítva hogy semmilyen gondot nem okoz.
2,2-es rekeszen nagyon gyenge fényviszonyok közt így működik...



teljesen nyers kép, egy 8 éves D700-as nikon vázon. Igazából nem tudom elképzelni mit művelhet egy ilyen optika egy komolyabb vázon, de egy szó mint száz a többi gyártónak fel kell kötnie a gatyát mert ár érték arányban a Samyang erősen a verhetetlen kategória. A Magam részéről én nagyon szerettem dolgozni vele...nem volt feltünő, kihívó, viszont be tudtam vele két nap alatt fejezni a munkát a National Geographicnak, és a forgatáson is minden igényemnek tökéletesen megfelelt. Azoknak akik nem félnek a manuális objektívektől (tehát a fotósoknak) tiszta lelkiismerettel tudom ajánlani. Kipróbáltam, leteszteltem minden terepen, és sajnos visszaadtam :D
Köszönöm a lehetőséget a Leitz Hungariának és azt is hogy mögémálltak amikor épp senki nem akart még.
Negatívum. Sajnos az is van....a tok amit adnak hozzá....kis bársony zsák...kivülről de belül müanyagszerű valami....könyörgöm egy ilyen optika ennél többet érdemel! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…