A Balassa

K ét éve ilyentájt felhívtam a Baksait....Megkérdeztem nincs e kedve csatlakozni hozzám...csinálni egy értékes dolgot....tanítani, de  nem a szokott módon....tanítsuk meg a fotósokat látni. Ahogy annó ő csiszolgatott engem, úgy csináljuk ezt tovább immár közösen ha van kedve. Örömmel jött és tanított titeket a kompozíció olyan területeit vázolva, amit fotósként sehol sem tanulhattatok volna ,mert ez a grafikusok, festők tananyaga.  Két év telt el...most 11 tanárral térünk vissza. 11 olyan emberrel akik a kortárs művészeti életben kiemelkedő szerepet játszanak. Azokat az embereket gyűjtöttem össze akiktől magam is tanultam vagy tanulni szeretnék. Nálam ez az alap. Igen...így az összes tanár aki részt vesz a BWS 2017-es programján jobb nálam, képzettebb nálam, okosabb nálam.  A  BWS amit fricskának, bosszantásnak szántam az összes gagyi workshop, és semmit sem adó iskolával szemben túlnőtt rajtam. Az én szerepem az, hogy létrehoztam, összehoztam ezeket az ember...

Vártam a pillanatot mikor megbánom, hogy a fotográfiát eszköznek használom abban hogy segítsek ott ahol tudok...ez a pillanat még mindig nem jött el, mert minden újabb projekt amiben részt vehetek, és látom, hogy amit csinálok az másoknak konkrét segítséget jelent, olyan örömmel tölt el ami kárpótol minden nehézségért az utamon.... Az a projekt ami most talált rám talán az egyik legszebb amiben részt vehetek. November végén hazautazom Magyarországra, és újra lemegyek Szegedre... Ott kb másfél, két héten keresztül fogom követni hat orvos életét akik a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnál dolgoznak. Reményeim szerint a reggeli kávétól a hosszú éjszakába nyúló műszakokig velük leszek, és dokumentálom nehézségeiket, örömüket, csatáikat, amiket nap mint nap vívnak. Azt hiszem csodálatos soroztat születhet ebből a témából, amit a projekt végén a rendelkezésükre bocsátok további felhasználás céljából. Kicsit izgulok, de legalább annyira várom is ezt a munkát hisz kevés ennél szebb f...

Sok mindenről beszélek könnyen...a gyerekkoromról, alkoholista anyámról, arról hogyan vertek meg az iskolában, esetleg én hogyan vertem meg embereket, milyen volt amikor lopnom kellett hogy ehessek, milyen volt utcán aludni lakás nélkül, ezek mind könnyen mennek.... Istenről sokkal nehezebb beszélni. Ijesztő, mert az a kapcsolat sokkal intimebb annál hogy könnyen beszélhessek róla.... Elalvás előtt minden este megígérem neki hogy elmondom az embereknek hátha valakinek segít aztán valahogy mégsem megy....most azt hiszem talán menni fog...sokan fogjátok azt gondolni hogy ostoba vagyok és figyeljetek....nem baj....tényleg az vagyok.... Azok akik igazán közel állnak hozzám hallhatták számtalanszor, hogy rossz majomként vagy halott majomként hívom magam... Amikor történt az a bizonyos dolog amiről már megannyiszor beszéltem...akkor én kiadtam a kezemből az irányítást és mindent Istenre bíztam...közvetlenül éreztem a jelenlétét ott akkor és tudtam hogy utolsó pillanatban rántott vis...

Munkám során elég változatos terepeken mozgok. Kórházaktól kezdve nyomornegyedekig, foglalt házakon át drogtanyákig. Ne értsetek félre én szeretem ezt. Magam választottam és élvezem csinálni. Szeretem az adrenalinlöketeket mikor kihalt gyárépületekben megtalálom az ottlakókat, szóba elegyedek velük. Mivel ilyen terepen is mozgok, a táskámban (méginkább a zsebemben) vannak olyan dolgok amit nem feltétlenül minden fotós hord magánál, pedig sokszor szükség lehet rá. Ilyen dolog a megfelelő zsebkés. Aki ismer tudja hogy zsebkés nélkül egy tapodtat sem megyek. Elmondom miért..... sokan azt hiszik hogy önvédelem céljából van nálam de az ok sokkal prózaibb. Szenvedtem el úgy autóbalesetet, hogy nem tudtam kiszállni mert beszorult az övem....sokat adtam vona egy éles késért akkor...persze nem volt nálam. (gyerekkoromban megszúrtak kétszer a kilencben így ezért is van nálam mindig, de sokkal többet használtam menekülésre, mintsem támadásra) Összességében igazán kis helyet foglal, és sokszo...