A Balassa

Van nekem egy barátom...nem szeretném megnevezni...évek óta jóbarátságban vagyunk. Beszélgetünk munkákról, fotózásról stb.... Majd rajta keresztül jön egy ajánlat....lesz egy rendezvény itt és itt...a társulatnak ugyan van fotósa, de azért gyere el fotózni, csinálj képeket, fizetni nem tudunk, a képeket odaadod aztán majd meglátjuk jók e vagy sem.... Azt hiszem ezen a ponton egy picit betelt a pohár....hadd magyarázzam el miért? Van egy weboldalam. Van facebook profilom. Fönt vagyok LinkedInen. Fönt vagyok a Zupán. Van twitterem. Fönt vagyok Wikipédián. Több Magyar művészeti újság hozott le tizenoldalas cikkeket a munkáimról és rólam. Még több külföldi. Gondolom összehúztátok a szemöldökötöket, hogy mit sorolgatom itt ezeket....??? Hát csak azért mert ezeken mind meg lehet nézni, hogy milyenek a munkáim! Nem az a módja hogy gyere ingyen dolgozni azután majd meglátjuk....persze tudom hogy van aki megcsinálja....csak nem én. Talán ők ingyenelőadást tartanak???? Nem kapnak...

Sok igazán sokkoló háborús képet láttam de azok ráznak meg igazán ahol gyerekek keverednek a fotók közé....férfiak meghalnak az rendben van....de gyerekek? Minap futottam ebbe a sorozatba a neten ami az orosz fronton készült...a fotóst keresve egyetlen név sem merült fel, így ha valakinek van infója ki a fotós azt megköszönöm. Szörnyű hogy ezeknek a gyerekeknek ellopták a gyermekkorát, életét....

Emlékszel milyen picike voltál mikor kiválasztottalak? Ücsörögtél teljesen magadba roskadva...napok kellettek hozzá míg magadhoz tértél. Világ életedben tudtad hogy honnan hoztunk és mindig hálás voltál érte. Mindenki meg volt lepődve hogy milyen okos vagy, és hogy első szóra jössz ha szólunk neked. Rengeteget úszkáltál Borival a tengerben és még ott is vadásztál. Hol rákokra, hol halakra, sőt még néha sirályokra is....na jó lássuk be az azért túlzás volt.... Nem tudtunk magunkkal hozni mikor hazajöttünk így Carme vigyázott rád. Tudtuk hogy imádod, és olyan neked mint egy második család. Köszönöm hogy Emma imádja a kutyákat mert ismert téged. Köszönöm hogy Bori már nem fél a kutyáktól mert ismert téged. Igazi családtag voltál és legyél bárhol is remélem sok nyuszi van akik után szaladgálhatsz.

Szerelmese vagyok a fotográfia kezdeti korszakainak. Akkortájt nem voltak még kialakult határvonalak...az emulziókat sokan maguknak keverték kisebb nagyobb változtatásokkal, egyedi megoldásokkal. Igazi hőskor volt amikor még a kamerák nehezen mozgatható súlyos darabok voltak és egy fotó elkattintása hosszas folyamat végpontja volt. Csodálatos képek születtek akkoriban és a nagyformátum lassú eltűnésével csak silányodik minden. Ma már szinte senki nem dolgozik filmes kamerával, hát még nagy formátummal, pedig a digitális technika jelenlegi színvonala még csak beleszagolni sem tud azokba paraméterekbe amikkel annak idején dolgoztak. Frank Hurley ausztrál születésű kalandor fotográfus volt, aki fényképező gépével megjárta az Antarktiszt. Később fotókat készített az első világháborúról is de én most csak antarktiszi fotókat hoztam tőle. Szeretem a hideg tájakat, a lassan mozduló dolgokat, ezért a sarkvidéki fotózás régi álmom. Elnézve Frank fotóit nem tudom tudnék e még valamit hozzá...

Szeretek színházban dolgozni. Van egyfajta furcsa varázsa....tökéletesen beállított fények, az elsötétített nézőtér, mind mind hozzájárul a dolgokhoz. Minap a Vígszínház egy próbáján vártak nagy szeretettel. A darabot Eszenyi Enikő rendezi így arra a pár órára míg ott voltam ő volt az én főnököm is. Persze mindezt nagyon kedvesen tette. Mászkálhattam ahogy kedvem tartotta fel le a színpadon stb... A darabról sokat nem mondhatok mivel bemutató előtt áll de biztos vagyok benne hogy elmegyek megnézni az előadást is...az egész darabnak van egy nagyon szürreális hangulata, mindez tetézve megfelelő fényekkel és remek zenei betétekkel, effektekkel. A szereplőgárda is remek. Lukács Sándor, Halász Judit, Reviczky Gábor, Törőcsik Mari, és még sorolhatnám Összességében remek élmény volt. Sok fotóval és élménnyel gazdagodtam.... A bánatom csak az hogy a fotókból nem mutathatok :( Majd megkérdem az Enikőt talán a blogomon lehet egy-két fotó :)

-Te szívem egy Chicagóban dolgozó dadus fotói érdekelnek? -Nem -Hatvanas évek Amerika! -Egy rakat fotós dolgozott akkoriban az államokban a padlás is tele képekkel.... -De ezek jók! -Nem érdekel... -Rolleiflexxel dolgozott.... -Muti csak.... Hát kb így ismerkedtem meg Vivan Maier fotóival. Dadus aki egy akkor csúcs kategóriásnak számító géppel szaladgál és fotóz...ez megragadott. Rolleiflexxel nem könnyű fotózni...sok magát fotósnak tartó ember még a rekesz/záridőt sem tudja beállítani rajta és akkor nem beszéltünk a saját fénymérőjéről ami a korszak egyik legjobbja volt, szeléniumos. Persze manapság mindent csinál a gép a fotósok megdöbbentően nagy százaléka pedig mindent automatizálva használ. Nincs is ezzel semmi baj csak a sok xy fotográfi mellett egyszer csak megjelent egy egyszerű dadus aki olyan életképeket kattintott Chicago városáról, ami teljesen egyedülálló és mégsem hirdette magáról bőszen mint fotográfus... Fotói nagyon szépen vannak szerkesztve, és úgy látom ...

Amerika a szabadság hazája. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint Daryl Peveto zseniális sorozata az ámerikai álmot alternatív módon élő nomádokról. Pénz, víz, áram, orvosság, orvos, nincs....ahogy a sorozatot nézegetem, meggyőződésem hogy az egyetlen állandó dolog a táborban az alkohol....abból viszont van bőven! Szabadabb életre vágyom magam is de talán ennél kicsit moderáltabbra minden esetre a sorozat egyszerűen óriási. Igazi életképek!

Mivel tengerparon élek folyamatosan bennem volt, hogy valahogy megmutassam azt a világot ami reggelente úszás közben a víz alatt fogad. Nem is annyira színeket, mintsem érzéseket, impressziókat akartam megmutatni. Úgy érzem ez sikerült is. Zena világa merőben más. Kezdve onnan, hogy egy nő teljesen másképp lát mint egy férfi, bezárva azzal, hogy nem egy 10 eurós dechatlonos kamerával dolgozik víz alatt, és be vannak világítva a témái. Zena Londonban él 3 kisgyermekével, és ami hobbinak indult mára hivatássá vált. Több neves cégnek dolgozott már mint a Nike, Greenpeace, Sony, stb... Weboldalán akkora mennyiségű csodálatos fotó van hogy alig tudtam kiválogatni...mindenképp érdemes szemezgetni mert igazi vizuális orgia!