A Balassa

Szigethalom.....életem egy kis részét ott töltöttem. Közel a hévhez, a sarki traktordiszkóhoz, és a kocsmához amit akkori párom vezetett. Igazi késdobáló volt...fél év is eltelt mire megszoktak annyira, hogy nem állt meg a pohár a kezükben mindahányszor beléptem az ajtón. Én voltam a Pesti úrifiú....na persze ha elmondtam volna hogy Pesten egy olyan lakásban lakom, ahol nincs fürdőszoba és öt szomszéddal szimultán járunk szarni  kakilni egy közös budiba akkor talán könnyebben befogadtak volna. Történt egy nap, hogy megfájdult a fogam....el is mentem a fogdoktorhoz, aki közölte hogy ezt biza betördeljük és csinálunk egy gyökérkezelést, majd azután építünk egy fogat rá! Hát nem volt őszinte a mosolyom! -Kihúzni......nem lehetne? - kérdeztem -Nem, mert beletörne úgyis! -hangzott a válasz.... Beadtam a derekam....fúrt faragott piszlált majd a likat betömte egy rágógumi szerű szarral, és kész is voltunk. -Ha elkezd lüktetni piszkáld ki a nyelveddel a tömést, és szivj egy kicsit ...

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb...

Honnan támad az a fekete ür énemben ami világok pusztitójának született? Mond barátom miért szeretem ha körbeölel a néma sötétség? Miért az az óra szívemnek a legkedvesebb mikor kihaltak a városok, és senki sem mozdul? Kié az a kéz, mely kezembe adja a teremtés csillogó kavicsait? Kinek az arca tekint rám a fodrodozó vízből? Mit ér az kit elhajít teremtője, ki csak bánatot és halált hoz? Published with Blogger-droid v1.7.0

Micimackó épp a saját rászáradt ürülékét kapirgálta bundájából. Érezte ahogy a szar a körmei alá kúszik, sárgásbarnás keretet hagyva maga után. Hátát egy fém kukának döntötte, és hosszan krákogott. Nem emlékezett rá hogyan került oda, abba a húgyszagú sötét sikátorba. Orrában még érezte a tegnapi kokain csiklandó játékát. Bundáján a tegnapi kurva túlontúl édes parfümje keveredett savanykás hányásszaggal. Lassan komótosan nézett körbe, miközben ujjai sodrás közben barnás szarfoltokat hagytak a cigaretta vékony papírján. Szikra pattant és felsercent a cigaretta. - A kurva anyátokat! - sziszegte fogai közt... - A jó büdös kurva anyátokat! - üvöltötte, szájából a nyál permetként terítette be az izzó cigarettát....

-Kövekkel fogom kihajítani az összes lámpást, hogy végre teremtő sötétség legyen! -szóltam felé -Sötétség....-felelte halkan... -Nem szeretem a fényt....tolakodó, mindent tudni akaró, testetlen démon.... -Fény....szólt halkan..... -A sötétség leple alatt testetlen, arctalan árny vagyok. Világok teremtője, mik mindent körbeölelnek, folyamatosan változnak, örvénylenek. A fény nem hatol el odáig, nem fedi fel titkaikat. Ott nincs látvány csak érzések, és illatok. -Illatok....ismételte utánam -Illatok! válaszoltam....-illatok, és árnyak...eltűnt dolgok, elfelejtett érzelmek, kihűlt ölelések, be nem váltott ígéretek..... -Mond csak! nézett rám komótosan...nem félsz belépni oda? -Ugyan....mosolyogtam rá....ki lehetne ott veszélyesebb nálam? Valahol messze kutya csaholt, és a fák recsegve válaszoltak neki......