Azután a reggel után miután felhívtak a kórházból hazamentem majd szinte minden öntudat nélkül lefeküdtem aludni....hatalmas német dogom mellém feküdt és békésen szunyókált velem egész nap.... Ébredéskor új érzés érkezett....hatalmas volt a világ....parányira zsugorodtam és a világ felfoghatatlanul óriási lett. Soha senki nem fog feltétel nélkül úgy szeretni többet mint ők. Sokáig ücsörögtem az üres szobában bambán bámulva a falat....sírni se kedvem se erőm nem volt. Pár nappal később mentem csak be a kórházba a jellegtelen kis nejlonszatyorért egy pénztárca sok apró fényképpel.....első lapon nagyanyám mellette én....második lapon icuka, és az öreg egy régi pannonián munkatársai körében felszabadultan nevetve.... Szakadt vacak ruhák amikből kifogyott a test...gazdátlanul halottan hevertek a szatyor alján..,.. Hivatal....kell hogy kapjak....ha nem kapok nem tudom eltemetni....illetve elhamvasztatni....segélyért állok sorban...temetkezési segélyért.....persze nekem nem jár....jóist...