Beszivárgott az ajtó alatt....hangtalan volt, és ébenfekete. Lekúszott a torkomon egészen mélyre, majd az ágyam végébe gugolt. Lassan ringatózott valami eredendő zene dallamára. Tekintete a szobát pásztázta. Végigsuhant a könyvespolcokon, az ablak jégvirágmintáin, kitaposott papucsomon, az ágy kopott néhol szakadt huzatán majd megállapodott a fejem fölött. Elmélázva nézett egy pontot felettem. Kezem öntudatlanul is felé nyúl. Hideg gáz. Talán kicsit sűrűbb mint a körülötte lévő. Egy pillanatra rám mered, majd ismét azt a pontot bámulja, és lassan ringatózik. Egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szememet. Nyitva van egyáltalán? Mit számít? Hűvös virágillat áraszt el, és halk távoli hangok bukkannak felszínre. Folyamatos mantraszerű hangok. Mély és magas egyaránt. Harang zúgása és villa csikordulása a tányéron. Lassan ringatózni kezdek monoton ütemére. Halvány fények lomha táncot járnak előttem. Mozdulataik ismétlődésében valami egyetemes rendezettség hullik szét, és áll ö...