A Balassa

Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába. Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam. Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcso...

Kellessz a világnak...te is...én is ...mindenki.... Na persze nem úgy ahogy azt szeretnénk...a világnak rabszolgák hadserege kell.... Kell hogy fillérekért dolgozz...kell hogy fillérekért termelj, majd vagyonokért vágyakozz a saját kezed munkájára. Vágyakat keltenek benned ...megmutatják hogyan lehetnél boldog...neked a piros autó kell...a piros autóban mindenki boldog...gondtalan. Pedig a piros autó csak egy árnyék...sajnos nem a boldogság árnyéka... Emlékeztek még a mátrixban mikor az emberek fekszenek és álmodják hogy élnek miközben termelik az energiát a robotoknak....biztos sokan kapták fel a fejüket és osztották meg a képet barátaikkal hogy figyu...mi van ha ez az igazság? Persze hogy ez az igazság....természetesen nem úgy hogy mutatták nekünk de pontosan ez történik. Gondolkodó emberek sehova sem kellenek....rabszolgák kellenek akik kiszolgálják az arctalan cégeket, fenntartják a redszert lehetőleg korán halnak, lehetőleg nincs családjuk, és tökéletes fogyasztók. Ők meg...

A Masterclasst azoknak a fotósoknak találtam ki akik már úton vannak de még pont az a pici hiányzik nekik amitől beindulna  a karrierjük. Kevesen gondolják át tudatosan de szinte minden a vizuális megjelenítésen múlik...az internet hatalmas piac és ha ki akarod aknázni akkor az embereknek fel kell figyelniük rád. Az első benyomás döntő...pár másodperc alatt mindenki elhelyez téged a megjelenésed szerint mind szakmailag, mind árkategóriában egy bizonyos helyre...később ezen változtatni szinte képtelenség. Számtalanszor beszéltem róla mennyire fontos hogy milyen betűtípust használsz és azon belül is milyen szóközökkel, mérettel stb.... A betűtípus amit használsz önmagad prezentálására beszél rólad, és az emberek nagyon jól olvasnak ebben...a megfelelően megválasztott színek hangulatokat keltenek, és ugyanúgy beszélnek rólad. Mindezeket gondosan összeválogatva sokkal könnyebben elérheted a célközönségedet, vagy hogy meg se próbáljanak megkeresni ingyenmunka ajánlatokkal. A maste...

Azt hiszem abban kiegyezhetünk, hogy a BWS-t lassan hívhatnánk Takács workshopnak, mert Taki bácsi gyakorlatilag idén levezényelte az egészet egyedül...nem hiszem, hogy nélküle létrejött volna az egész ilyen formában.... Az ArtBázis volt idén a másik támaszunk, és azt hiszem ha Balázs néz fentről, akkor jót mosolygott a dolgon, mert közösen valami nagyszerű dolgot hoztunk létre. A felvételeket a Credomédiának köszönhetjük, ahogy a linket is az összes előadással ! Az az öt ember aki idén eljött hogy tanítson titeket, letette a voksát valami merőben új és értékes dolog mellett. Rengetegen kerestetek meg utána, és köszöntétek meg, hangoztattátok hogy életetek legjobb workshopja volt. Ezt mindanniyan nagyon köszönjük, így megérte a befektetetett munka. Sok különleges pillanata volt az idei BWS-nak engedjétek meg nekem hogy kiemeljek párat.... Számomra az egyik legmélyebb élmény Lantos Laci performance előadása alatt volt, mikor Kiss Mariann kérdezte miért nem csinálunk képeket? Taná...

Gyorsan tisztába teszek pár dolgot mielőtt szó érné a ház elejét.... Akik voltak Spanyolországban, azok észrevették hogy nem úgy tanítok ahogy az a megszokott rendszerben lenni szokott, és nem is a megszokott anyagot nyújtom... Sokan felhúzták az orrukat, és látványosan szenvedtek, és sokan rájöttek mi zajlik, mi miért van, és óriásit profitáltak belőle...ők alkotják ma a keménymagot.... Az, hogy egyes előadásokra hirtelen bedobom közétek a jegyvásárlási lehetőséget, cseppet sem véletlen vagy esetleges.... Nem igazságos? Az egész élet nem igazságos!  A filmekben esetleg az...egy ideologizált világ az lenne! De a valóság....az valami teljesen más!  És mielőbb rájöttök erre annál előbb fogtok tudni haladni mindenben amit kitűztetek magatok elé. Senki nem fog helyettetek semmit megtenni! Sőt sajnálni sem fog senki titeket! Magatoknak kell elérni mindent, és mielőbb meg van ez, annál gyorsabban tovább tudunk lépni, hogy miként lehet ezt kamatoztatni a fotográfiáb...

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze... Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről. Mondok pár ilyen apró dolgot.... Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben. Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv. A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva. Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam. Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon. Később buszra szálhat...

Sokat gondolkoztam hogy felhozzam e a témát de mivel sokan érdeklődtetek felőle végül úgy döntöttem beszélhetünk róla. Sok mindenről beszéltem eddig az előadások alatt csak egy témát kerültem gondosan el. Azt hogy hogyan dolgozom én. Az hogy kerültem a témát az meglehetősen egyszerű...egyrészről ez számomra egy rettenetesen intim dolog mivel a fotózás nekem szinte egy meditatív állapot amiben mármár ott sem vagyok...párszor leírtam, hogy az egész olyan mint egy nyitva felejtett ajtó amin bejönnek dolgok és én csak megfigyelem... Másfelől számomra annyira természetes, hogy ez így történik, hogy nem gondoltam érdekelhet valakit is.... Ez a fotográfiának a legintimebb legemberközelibb része ahol gyakorlatilag kikristályosodik a művészet...ahol születnek, teremtődnek dolgok. Ez a pont az ahol körbeér a vonal és kör lesz belőle....erről beszélni nagyon nehéz. A hallgatóság dolga sem sokkal könnyebb mert ilyen információk befogadásához nyitottnak is kell lenni. Azon hogy nehéz beszé...