Ráborult az erdő a madár dalára. Ködbe burkolt fák suttogták valamikor, fűszálak élén telepedett meg és a friss harmattal illant tova. Ráborult a város az erdő lelkére. Ellopta sejtelmét gúzsba kötötte rejtelmeit. Tépett szárnyú tündér bámul meredten maga elé és csikket pöcköl a harmatos mohára. Ráborult az ember a világ keblére. Tejét kiszívta, húsát megette majd tüzet gyújtott és királlyá vált, istenné lett, mindenhatóvá...