Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2010

Úton.

A vonat halkan zötykölődik alattunk...kicsiny kezét még mindig fogom.
Hideg parányi kéz apró, szinte szürreális ujjacskákkal....
-Hova tartunk? -kérdezte könnyed hangon.
-Nem tudom. -feleltem gondterhelten...
-Végülis....mondta elgondolkodva...minden út ugyanoda fut.
Hosszan nézem az elsuhanó lámpák fényében felvillanó élettöredékeket.
-És ők? mutatok a kint felvillanó töredékek szereplőire.
-Minden út..... suttogja a fülembe
Valaki leszáll, de előbb visszatekint....
-Gyönyörű kislány...... szólal meg kissé borittas hangon.
Kintről akácillat csapja meg az arcom.....

Kettesben

‎-Miért nem adod már fel?
Kérdezte csilingelő hangon, és piciny fejét a nyakamba fúrta.
-Mert akkor meghalok. Válaszoltam tömören.
-Hát...ez így is úgy is megesik nem igaz?
Nem jobb kényelmesen, tudatosan,
mintsem állandó küzdelemben,
 a bukás bokrétájával a kezedben?
-Jön a vonatom.
Álltam fel lassan, kerülve kérdő tekintetét.
 -Veled tartok.
Mondta mosolyogva
és parányi kezét kezembe csúsztatta.

A Valóság Illúziója

A legvalóságosabb dolog amit a világon találtam,
a frissen vágott fű illata,
ami esténként árassza el a világot....
kicsit keveredik elfelejtett lábnyomokkal,
visszafojtott üvöltéssel. A megnemszületett nevetése indítja útjára,
hogy majd a valóság illúziója tapossa sárba.

Az Örmény

Az első évben mikor ideköltöztünk esett meg az eset....
Sétáltunk borival az utcán, mikor megláttunk egy pizzázót....kicsi helyiség, apró kiszolgáló, csúnyán összetört orral....
Naná hogy szimpatikus lett!
-Együnk egy pizzát! -mondtam Borinak
Ő is méregette kicsit a dolgot, majd rábólintott. Megrendeltük a pizzánkat, és beszélgettünk....egyszer csak a kisember megfordul....
-Ti magyarok vagytok! -mondta angolul.
Rábólintottunk. Kiszalad a pult mögül, kezet ráz velünk örömében hadar...
-Hát én ormeno vagyok! Mi barátok!
Borival összenéztünk...ormeno...hm....az meg mi fia borja?
Na pár perc alatt kihámoztuk, hogy Örmény és valamiért nagyon szereti a Magyarokat....
-Én sütöm a legjobb pizzát ebben a faluban! -kiabálta
-Sőt egész Spanyolországban én sütöm! Olaszországban vettem a receptet! 4700 márkát adtam érte!
Kóstold csak meg Magyar!
És valóban....a pizzája valami fenomenális volt!
Kiderült még sok dolog...bokszoló volt...kokóval egy csapatban játszott. Olyannyira hogy kokót várta nyá…

Árnyékban

Mert koromfekete az éj, mely hosszas vajúdással megszülte elméd, majd lakmározott eleven anyád húsából. Árnyékból tekintesz a világra, csak szemed csillan néha. Sötétség torz démonai ringatták bölcsőd, és ők lesznek kik majdan elfujják lángod. Ez a te poklod.

Fekete Madár

Lassan mozdul az éjszaka.  pillangószárnyai hangtalanul borulnak az égre. Egy hópelyhet láttam valamikor régen  egy feketerigó szétroncsolt tetemén.  Mily parányi hogy elrejtse a halált,  mégis vakítóan tiszta  a sáros fekete tollak seregei között.

A Vihar

Egy halott kutya ült az ágyam mellè. Savanyú földszagot árasztott, szemei helyén sárrögök ültek lustàn. -Tiamat suttogta a fülembe, majd eltünt.A vihar nem csillapodikmintha az èg a földre zuhanna, hogy valami újat, valami elevent alkosson. Ablakomon lassan csordogálnak a vìzcseppek.

A Léggömb

Sötèt hideg èjszaka volt. Az utcai làmpa sárgás fènye súlyosan csillant meg a koszos jègen. A kályhában mèg halkan serceg a fa, de meleget màr nem ad. A kislàny lassan az ágyam fölè sètál, apró mezítelen lábai piciny nedves foltokat hagynak a mennyezeten. Kezèben a sárga lèggömb, az arcom elött imbolyog. -Pukkantsd ki nekem! Kèrlel.. -Nem tehetem. Sziszegem a fogaim közt inkább csak magamnak, és oldalra fordìtom a fejem. Könnyei halkan ütemesen dobolnak arcomon.