A vonat halkan zötykölődik alattunk...kicsiny kezét még mindig fogom. Hideg parányi kéz apró, szinte szürreális ujjacskákkal.... -Hova tartunk? -kérdezte könnyed hangon. -Nem tudom. -feleltem gondterhelten... -Végülis....mondta elgondolkodva...minden út ugyanoda fut. Hosszan nézem az elsuhanó lámpák fényében felvillanó élettöredékeket. -És ők? mutatok a kint felvillanó töredékek szereplőire. -Minden út..... suttogja a fülembe Valaki leszáll, de előbb visszatekint.... -Gyönyörű kislány...... szólal meg kissé borittas hangon. Kintről akácillat csapja meg az arcom.....