Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2012

Befelé...

Lépésről lépésre szürkül a táj, alszanak ki a fények. A fal repedésein megcsillanó fényfoszlányok is tompulni látszanak...nem látom már a falat, már csak érzem a falat. Van még egyáltalán fal ami az utamat állhatná, vagy már csak tátongó sötétség ölel körbe? Elhalkulnak a zajok a világ tompa zümmögése halk sistergéssé, majd néma csönddé válik. Formák és hangok nélküli gondolat vagyok. Testetlenül mozdulok az érzékelés síkjain túl.  Nem kell szem, nem kell fül, nem kell tapintás. Nincs mit látni nincs mit hallani nincs mit tapintani. Nem zuhanok, nem emelkedek. A vagyok elvont fogalommá válik. Van még valaki a gondolat mögött? Van még valami a gondolat mögött? Ki teremt, és ki a teremtmény? Én teremtem magamat, én nélkül.  Térrel együtt hajlok, só vagyok a tengerben, pára a levegőben, illat ami egy ódon szekrényből árad. Én vagyok a sár a cipőd talpán és én vagyok a cipő.  Én vagyok a gyermek ki voltál, sa kutya amibe belerugtál, a lány akit csókoltál, az ét

Bódhiszattva

Az a tó.... Szeretem az eukaliptuszfák illatát. Aznap is mélyeket szippantottam a friss levegőből ahogy lassan sétáltam le a domboldalról. Meleg nyári nap volt a kabócák már javában muzsikáltak. A tavat mindig útba ejtettem….csodás tavirózsák nőttek benne, és nekem jólesett reggelente pár percre megállni és a fapadok egyikéről ülve figyelni a vizet. Messziről láttam hogy a padon, ahol nap mint nap ülni szoktam, a halál ül, hosszú botjára támaszkodva, és merengve nézi a vizet. Halkan melléültem és követtem tekintetét…. A vízben egy halott sirály lebegett mozdulatlanul. -Szegény….-próbáltam beszélgetést kezdeményezni. -Remélem jó élete volt! – próbáloztam újra. -Fogalmam sincs…nézett rám a halál… -Akkor miért olyan érdekes? –kérdeztem kicsit nyersen Hosszan rám pillantott gyönyörű szemeivel, majd újra a sirályra szegezte a tekintetét. -Azért mert nem én voltam.-felelte. -Hogyhogy nem te? –néztem rá kérdőn Lassan felémfordult. -Ezzel a sirál