Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2012

Antik fotó. (photoshop tutorial)

Fotót antikolni millió módon lehet, és ezekből én csak egy verziót mutatok be a színprofilt amit én használok hozzá. A színprofil beállítását mindig a végére hagyom mivel fekete fehérben dolgozom javarészt. Tehát a fotót szürkeárnyalatos módba állítom és figyelek, hogy 8 bit terjedelemben legyen, mert 16 bites fotót nem lehet duotone módba állítani. Klikk a képre a nagyításért... Ha ez megvan átállítom duotone módba a következő paraméterekkel. Ezek után a fotót visszaállítom rgb profilba és egy rétegmaszk segítségével a szaturációt csökkentem annyira, hogy ne lehessen konkrétan látni inkább csak egy érzetet keltsen...az épp elég. A fotó szinjeit sem árt korrigálni mert a duotone mód egy két árnyalatot sötétít rajta, de ezzel végeztünk is a szinprofillal. Jó kisérletezést!

Lámpás (27)

Lámpát oltottam, hogy elűzze a sötétséget. Lámpát oltottam, hogy melegedjek fényénél. Lámpát oltottam, hogy megleljétek az utat önmagatokba. Most mégis a sötét sarokban ülök, háttal a fénynek, és hallgatom a vízcseppeket... posted from Bloggeroid

Portréfotózás 2

A fotót a szinprofil miatt választottam. Portréfotózáshoz elengedhetetlen kellékem, egy nikon nikkor fix 85 -ös optika. Ragaszkodom hozzá mert rettenetesen magas részletgazdagsága, torzításmentessége, kiválló partnerré teszi az ilyen jellegű munkákhoz. Általában fix optikákat használok, mert tapasztalatom szerint magasan szebben rajzolnak mint bármelyik zoomos jószág. Nagylátószögre különösen igaz. No de itt nem erről akartam írni hanem a képek feldolgozásáról, és egy apró de nagyon hasznos trükk használatáról. Ha megtaláltuk a nekünk megfelelő fotót amivel dolgozni fogunk, akkor első lépésben a szinteket kontrasztokat dobjuk helyre. Ha az élesség nem 100 százalékos akkor az egyszerűen megoldható. Duplázd meg a réteget az áttetszhetőséget állítsd overlay-re...a filter menüpontbót válaszd ki az other parancsot, azon belül pedig highpass pontot...itt az értéket állítsátok 0,5-4 pixel közé attól függ mekkora     az életlenség mértéke....persze azért nem árt éles fotót készíteni.

Portréfotózás 1

Mitől jó egy portré? Nehéz megfogni a dolgot de egy biztos hogy a legjobb portrék húsz százalékban mutatják a külsőt és nyolcvan százalékban a belsőt tárják fel. Számomra az a fontos hogy a portrén maga az ember legyen ne egy felvett szerep. Látni akarom az embert, kicsalogatni az álarcok sora mögül és akkor elkapni amikor egy szempillantásnyi időre feltünik a bábos félretéve a bábot. Számomra ez az esszenciája...megmutatni az esendőséget, az egyszerűséget, az embert. Sokszor fordult elő hogy modelleim hosszasan nézték a képet majd megjegyezték, igen ez én vagyok...számomra nagyobb bók nincs is ennél. Ez én vagyok. Fontos szavak ezek mert az ember önmagára ismert. Mezítelen. Ezt leginkább türelemmel érhető el...erőszakkal trükkökkel nem lehet sajnos. Beszélgetek modelleimmel, megismerem őket, mesélek magamról, ezzel közel lehet kerülni a célhoz...nem megyünk stúdiókba...olyan helyet keresek ahol otthonosan érzi magát így a feszélyezettség is megoldható...nem kérem hogy pózol

Babafotózás (photoshop tutorial)

Babafotózás. Előrebocsájtom nem vagyok iparos, így babafotós sem...annyit tudok elmondani, én hogy csinálom, milyen trükköket alkalmazok. Soha nem használtam mesterséges fényeket erre a célra...mindig a természetes fények adta legjobb lehetőséget használtam ki. Figyeltem hogy Emma (a lányom) olyan szögben üljön hogy a fények megcsillanjanak a szemében...ablakközel stb. Nem állítottam be semmit hagytam a saját környezetében játszani. Számomra nincs visszataszítóbb mint egy gyerek köré épített mesterséges giccshalom...értem itt a virágkosarakat napraforgókkal, bőröndöket, mackókat,kis fatalicskákat stb...ezek a fotók számomra hazudnak...én a gyereket akarom lefotózni nem egy elképzelt szituációt! Mindezek mellett használok trükköket...de tartom magam ahhoz hogy a jó photoshop olyan mint a smink...akkor jó ha nem látszik. Ha a szintekkel kontrasztokkal minden rendben duplázzuk meg a réteget, és gaussian blurral életlenítsük a felsőt majd fehér rétegmaszkot rá! Fekete lágy ecsette

Léptem (28 nap)

A fűben nem látod nyomom pedig itt jártam. Padba karcoltam nevem és eltünt a pad, homokba írtam dühöm szétszórta a homok, lelkekbe írtam arcom de szertefoszlottak, vízre rajzolok és hiszem hogy örökre ott marad....ki lehet hát ostobább nálam? posted from Bloggeroid

A téma kiemelése (photoshop tutorial)

Minden fotó esetében fontos hogy a néző szeme is azt tekintse támának amit mi előre elterveztünk. Nem minden esetre igaz, hogy mindig a fehér rész vonzza az ember tekintetét...helyesebb lenne azt mondani hogy az emberi szem értékelhető kontrasztokat, formákat keres. Az agy egyik legalapvetőbb funkciója a látás tekintetében, hogy arcot keres. Folyamatosan és mindenben. Ezért látunk arcot egy foltban, a kavicsok közt, a tengerparti homokban, sorolhatnám.... A téma leginkább a mélyélesség játékával emelhető ki, avagy a hátteret életlenre állítom és tág rekesszel fotózom a témát.... Igen ám de mi a helyzet ha a háttér túl közel van? Ilyenkor jól jöhet egy egyszerű photoshop trükk amivel picit becsaphatjuk a nézőt. Duplázzuk meg a rétegünket, és a felső rétegre alkalmazzunk egy sima életlenítést (gaussian blur). Az érték változó mivel a fotó méretétől függő....rá fogtok érezni magatoktól ettől nem kell aggódni. Ha megvan az életlenítés akkor a réteg párbeszéd ablakjában, az (opaci

Éjszakai repülés (29 nap)

Egy háztetőről indultam...a szél magasra sodort és lenézve jelentéktelennek tünt a város. A gondok elolvadtak a hűs tengeri levegőben. Valahol sirály hangja szólt. A tenger felett csonka telihold ragyogott, de ahhoz elég volt hogy előhívja az ezüsthidat... a hidat, ami a vikingek szerint elvezet Azgardba... A nyílt víz felé repültem, és a sötétség teljesen körbeölelt. Sós párát éreztem arcomon, és hallgattam ahogy a szél táncot lejt a testem körül...vagy én lejtek táncot egy már idegenné vált test körül...én hullámzok alant és én táncolok fent...én vagyok a sötétség ami körbeölel, és a test ami elveszik benne... posted from Bloggeroid

30 Nap

Arra gondoltam hogy teszek egy próbát...harminc napon keresztül minden nap felteszek egy telefonnal készült fotót (nem hipstamatic) és mellé egy rövid írást...meglátjuk tetszik e? Fekete szivárvány feszült az égre. A sötétség lassan folyt le szélein eleinte apró tócsákba gyűlve, majd hömpölygő áradatként lepte el a világot. Gyermekek torkán folyt le, agg emberek csontos lábfejét ölelte, asszonyok gerincén csordogált végig míg minden szín a kátrányként csillogó enyészeté nem lett...csak órák teltek el mire senki sem tudta szavakba önteni milyen érzés volt a tűz pirosas sárgás lángja, vagy a tenger millió kékje...szürkét álmodott a világ. posted from Bloggeroid

Apró sorsok.

Minap a neten bolyongtam, és szembetaláltam magam egy fotóval. Vannak képek, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni....még akkor sem ha nem Hollywoodi sikersztori, sztárforgatókönyv, hanem csak két kisgyerek utolsó fotója, mielőtt meghaltak. Hosszan nézegettem, ahogy nagyobbik, (öt éves) hogy próbál vigyázni a kissebbre (két éves). Szüleik akkorra feltehetően már halottak voltak, őket pedig épp a Majdaneki haláltáborba szállították. Nem tudom kire jelentettek veszélyt? Ki félt tőlük annyira, hogy elpusztította őket? Vajon mennyit értett meg a két csöppség abból, hogy hova viszik őket, és mi fog ott történni? Akkor is védeni próbálta a kissebbet Avram, (mert így hívták) mikor a halálba készültek? Mi lett volna belőlük ha felnőnek? Aki bekísérte őket a kamrába, vagy akárhova ahol végeztek velük, hogy tudott a tükörbe nézni? Hogy lehet az, hogy egy beteg eszméért gyermekeket gyilkoltak? Megölni egy felnőtt életerős embert az más dolog...ha esélyt a