A Balassa

Hosszú évek kellettek hozzá hogy a munkamódszeremet a tökéletes közelébe fejlesszem....mindez persze megváltoztatta az egész képi világomat....a határok elmosódtak, a képek pedig kérdésekké váltak.... Nem gondoltam volna mikor elkezdtem hogy milyen bátorság kell ahhoz hogy egy tájat, egy helyszínt magadba eressz majd elvegyítve önnön világoddal egy elegyet alkotva jelenjen meg a fotón. Egy embert így beereszteni sokkal veszélyesebb....persze ha olyan fotót akarok készíteni ami túlmutat egy sima portrén akkor kénytelen vagyok ajtót nyitni neki... Most hogy  Ravensbrückbe, Buchenwaldba, készülök félek. Egy ilyen helyen beereszteni a tájat.... Nem tudom mi fog történni...az is meglehet hogy semmi...de egy ilyen helyen megmutatni mi van a "falak" mögött mi fut a vonalak alatt, mi hallatszik a némaságban.....mindenképp kihívás.... Hiszek benne hogy azok a fotók amik ott fognak készülni hatással lesznek mindenre...hiszem, hogy ha az eddigi képeimre azt mondják hogy erősek ér...

Minap a neten bolyongtam, és szembetaláltam magam egy fotóval. Vannak képek, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni....még akkor sem ha nem Hollywoodi sikersztori, sztárforgatókönyv, hanem csak két kisgyerek utolsó fotója, mielőtt meghaltak. Hosszan nézegettem, ahogy nagyobbik, (öt éves) hogy próbál vigyázni a kissebbre (két éves). Szüleik akkorra feltehetően már halottak voltak, őket pedig épp a Majdaneki haláltáborba szállították. Nem tudom kire jelentettek veszélyt? Ki félt tőlük annyira, hogy elpusztította őket? Vajon mennyit értett meg a két csöppség abból, hogy hova viszik őket, és mi fog ott történni? Akkor is védeni próbálta a kissebbet Avram, (mert így hívták) mikor a halálba készültek? Mi lett volna belőlük ha felnőnek? Aki bekísérte őket a kamrába, vagy akárhova ahol végeztek velük, hogy tudott a tükörbe nézni? Hogy lehet az, hogy egy beteg eszméért gyermekeket gyilkoltak? Megölni egy felnőtt életerős embert az más dolog...ha esélyt a...