Ugrás a fő tartalomra

Lassú méreg

Hosszú évek kellettek hozzá hogy a munkamódszeremet a tökéletes közelébe fejlesszem....mindez persze megváltoztatta az egész képi világomat....a határok elmosódtak, a képek pedig kérdésekké váltak....
Nem gondoltam volna mikor elkezdtem hogy milyen bátorság kell ahhoz hogy egy tájat, egy helyszínt magadba eressz majd elvegyítve önnön világoddal egy elegyet alkotva jelenjen meg a fotón.
Egy embert így beereszteni sokkal veszélyesebb....persze ha olyan fotót akarok készíteni ami túlmutat egy sima portrén akkor kénytelen vagyok ajtót nyitni neki...
Most hogy Ravensbrückbe, Buchenwaldba, készülök félek.
Egy ilyen helyen beereszteni a tájat....
Nem tudom mi fog történni...az is meglehet hogy semmi...de egy ilyen helyen megmutatni mi van a "falak" mögött mi fut a vonalak alatt, mi hallatszik a némaságban.....mindenképp kihívás....
Hiszek benne hogy azok a fotók amik ott fognak készülni hatással lesznek mindenre...hiszem, hogy ha az eddigi képeimre azt mondják hogy erősek érzelmileg akkor ezek a képek olyanok lesznek mint a lesujtó pöröly.
Félek én leszek alatta.
Meglátjuk....a dolog elindult és ha akarnám sem tudnám megállítani...régebben sokszor megkérdeztek hogy miért azt és úgy fotózom amit és ahogyan....istenkém milyen ostoba kérdés...mintha lenne választásom....mintha valaha is lett volna....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget