Ugrás a fő tartalomra

Absztrakcionizmus

Utam során amit a fotográfia keretein belül járok be egyre közelebb kerülök az absztrakcionizmushoz. Órákat el tudok időzni absztrakcionista festők munkáin...gondolatból gondolatba zuhanok...szabad asszociációm van.
Nem KELL gondolnom semmire nem. Szabadon úszhatok színek és formák közt.
Nincs beleverve az orrom semmi konkrétumba.
Olyan ez mint kinyitni az ablakot egy olyan világra ahol minden rajtad múlik. Te vagy az ablak és a táj.
Az absztrakcionizmushoz eljutni egy folyamat...nem lehet azzal kezdeni. Kell a realizmus kell az impresszionizmus, sorolhatnám...végül minden letisztul és megszületik egy egyetemes dolog, az absztrakcionizmus.
Ahogy látni Rothko hogyan lesz szürrealista festőből absztrakcionista.
Sokan kinevetnek mert egy Rothko festmény előt hosszan tudok időzni és bámulni a három színt...valóban csak három szín de van valami amitől működik és az a három szín olyan mély dolgokat mozgat meg amiknek a létezése mindeddig rejtve volt.
Fotográfiában absztrakt dolgokkal foglalkozni meglepően nehéz dolog mivel a fotográfia egy meztelen realista stílus.
Kibújni a konvekciók alól és teljesen más irányból megközelíteni a dolgokat, nem koncentrálni a valóságra csak a mögötte lüktető láthatatlan érzésfolyamra...elengedni mindent. Lebegni.
Nem kiragadni semmit hanem az egész valóságot egyben ábrázolni időbeliség nélkül, szabályok nélkül...nekem ezt jelenti valahol...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget