Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába.
Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam.
Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcsolni és tekerni egy nagyot...van a biciklimre szerelve egy régi bőr fotós táska amibe bedobom a Nikont vagy épp amit kedvem tart így ha útközben látok valamit meg tudom örökíteni…
Egy elterített területen két dolgot vettem észre...egy félig összedőlt házban mintha laktak volna, és a mező közepén egy szabályosan felakasztott teddy mackót mint madárijesztőt.
Nem tudom melyik fogott meg jobban...akárki is lakik itt, megpróbálja kifejezni magát valahogy...ahogy jobban nézelődtem a teddy mackó mellett egy nagyobb installációt is észrevettem több játékból összeállítva.
Másnap visszamentem és bemásztam a résnyire nyitva hagyott kapun.
A házig kis kitaposott ösvény vezetett...messziről szólongattam a tulajt hogy jövök ne ijedjen meg….
Mire odaértem egy pici koros ember várt a házikó mellett...érdeklődve méregetett mire odamentem kezet nyújtottam és bemutatkoztam neki.
-Láttam a mackót kintről! -magyaráztam neki
-Észrevette? -kérdezte meglepődve
-Nehéz lett volna elmenni mellette, nagyon megtetszett! -válaszoltam neki miközben felmértem az életteret amiben él és fejben már eldöntöttem hogy nem a mackó a legjobb téma itt….
A rengeteg eldobált szemetet elnézve Ukrajna jutott eszembe...kis gázfözölap, sötét szoba a kettéhasadt épületben...nem kérdéses hogy életveszélyes volt. Tetőn kis lyuk, kormos falak…
Beszélgetésbe elegyedtem vele és azt láttam hogy ő csendben éhenhal míg én keresem az igazi nyomort a világ másik felén és nem veszem észre a szomszédomban.
Mint az ilyen helyzetben lévő emberek általában ő is nagyon barátságos volt, nem kért semmit, sem pénzt sem ennivalót. A tűzhelyen lassan rotyogott egy szegényes paella míg az öreg cigarettára gyújtott.
-Ha kapok valamit eszem...ha nem akkor nem...nem érdekes….-mondja miközben a kutyát simogatja.
Miközben beszélgetünk azon gondolkozom hogy miért lehet az hogy ezeket az embereket sokkal közelebb érzem istenhez mint azokat akik hozzá képest rendezett életet élnek...kevésbé szerencsétlenek és persze itt nekem is eszembe jut hogy mennyire saját szerencséjének kovácsa az ember és mennyire eszköz isten kezében...mennyire fontos a saját akaratunk és mennyire az hogy ő mit tervez velünk?
Úgy távoztam mint az ostoba aki a szomszédba megy megmutatni milyen jól tud takarítani miközben a saját házát elönti a szemét…
Ostoba vagyok.
Megjegyzések