Ugrás a fő tartalomra

Emberi történet

Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába.
Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam.

Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcsolni és tekerni egy nagyot...van a biciklimre szerelve egy régi bőr fotós táska amibe bedobom a Nikont vagy épp amit kedvem tart így ha útközben látok valamit meg tudom örökíteni…
Egy elterített területen két dolgot vettem észre...egy félig összedőlt házban mintha laktak volna, és a mező közepén egy szabályosan felakasztott teddy mackót mint madárijesztőt.
Nem tudom melyik fogott meg jobban...akárki is lakik itt, megpróbálja kifejezni magát valahogy...ahogy jobban nézelődtem a teddy mackó mellett egy nagyobb installációt is észrevettem több játékból összeállítva.
Másnap visszamentem és bemásztam a résnyire nyitva hagyott kapun.
A házig kis kitaposott ösvény vezetett...messziről szólongattam a tulajt hogy jövök ne ijedjen meg….
Mire odaértem egy pici koros ember várt a házikó mellett...érdeklődve méregetett mire odamentem kezet nyújtottam és bemutatkoztam neki.
-Láttam a mackót kintről! -magyaráztam neki
-Észrevette? -kérdezte meglepődve
-Nehéz lett volna elmenni mellette, nagyon megtetszett! -válaszoltam neki miközben felmértem az életteret amiben él és fejben már eldöntöttem hogy nem a mackó a legjobb téma itt….
A rengeteg eldobált szemetet elnézve Ukrajna jutott eszembe...kis gázfözölap, sötét szoba a kettéhasadt épületben...nem kérdéses hogy életveszélyes volt. Tetőn kis lyuk, kormos falak…

Beszélgetésbe elegyedtem vele és azt láttam hogy ő csendben éhenhal míg én keresem az igazi nyomort a világ másik felén és nem veszem észre a szomszédomban.
Mint az ilyen helyzetben lévő emberek általában ő is nagyon barátságos volt, nem kért semmit, sem pénzt sem ennivalót. A tűzhelyen lassan rotyogott egy szegényes paella míg az öreg cigarettára gyújtott.
-Ha kapok valamit eszem...ha nem akkor nem...nem érdekes….-mondja miközben a kutyát simogatja.
Miközben beszélgetünk azon gondolkozom hogy miért lehet az hogy ezeket az embereket sokkal közelebb érzem istenhez mint azokat akik hozzá képest rendezett életet élnek...kevésbé szerencsétlenek és persze itt nekem is eszembe jut hogy mennyire saját szerencséjének kovácsa az ember és mennyire eszköz isten kezében...mennyire fontos a saját akaratunk és mennyire az hogy ő mit tervez velünk?
Úgy távoztam mint az ostoba aki a szomszédba megy megmutatni milyen jól tud takarítani miközben a saját házát elönti a szemét…

Ostoba vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…