Ugrás a fő tartalomra

Hogy is van ez?

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze...
Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről.
Mondok pár ilyen apró dolgot....
Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben.
Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv.
A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva.
Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam.
Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon.
Később buszra szálhattam volna könnyedén bliccelhettem volna (szoktam) de valahogy nem tartottam tisztességesnek ebben a helyzetben így tovább sétáltam.
Készítettem egy kis papírt, "sosem vettem fel stoppost" felirattal és épp ki akartam tenni az elhúzó autók elé hátha valaki felvesz mikor két dolog történt...
Elkezdett esni az eső.
Megállt mellettem egy taxi.
Gondoltam szólok neki hogy rossz parti vagyok mert egy fillérem sincs mikor nagy nehezen megismertem hogy az egyik résztvevő a workshopról. (rettenetes az arcmemóriám)
Igazán megörültem neki mert az eső picit elvette a jókedvemet, és tíz perc alatt bedobott a barátomhoz.
Mikor egy ideje már beszélgettem barátom kocsmájában megszólalt a telefonom és egy kerületi jóbarát (majdnem igazából nyolckeres de mindegy) felhívott hogy hol vagyok és mikor elmagyaráztam rávágta hogy milyen jó pont arra van kocsival bevinne a kilencbe ha szeretném.
Valahogy a jóisten nem akarta hogy megázzak aznap...
Mint ahogy azt sem hagyta hogy az utcán éjszakázzak (igazából tervben volt) vagy hogy egy percig is koplaljak vagy hiányt szenvedjek bármi olyan dologban ami kellemetlenné tette volna az otthoni egy hetemet. Szerintem senki nem értette meg hogy miért volt jó nekem ez a hét így, hogy miért volt rá szükségem hiába mondtam, hogy csak vissza szeretnék találni oda ahonnan indultam.,..picit elfelejteni a művész urat és megkeresni a srácot akit kilakoltattak, utcán lakott, koplalt, csövezett ha épp nem volt másra lehetőség....
kicsit olyan volt mint amikor valaki az előadás után odajött és kezembe nyomott két tekercs filmet...apróság de nagyon jól esett...vagy hozott nekem almát....ezekből látom hogy amit csinálunk működik....van eredménye...minap Girona mellett felvettem egy stoppost...pont oda ment ahova én...
ezek az apró segítségek elviselhetőbbé teszik a mindennapok darálóját....
Pár napja jelentkezett egy BWS tag hogy a tavaszi workshop idején neki pont van egy üres lakása igaz érden, de nekem az pont jó...pont jó hogy kipihenjem magam egy egy nap után a workshopon.
Később az adminok kitalálták a donációs rendszert a workshopra amit nagyon átrágtunk de végül elfogadtuk. Apró dolgok amik megkönnyítik hogy valami nagyobbat tehessünk mindannyian...jó látni hogy vagyunk akik értik és alkalmazzák azt.
Köszönöm annak a taxisnak hogy felvett (direkt nem nevezem meg)
A barátaimnak hogy végig mellettem voltak.
Valakinek aki gondoskodott rólam.
A nyolckerületinek hogy tesó volt.
Az Underground körnek akik megszervezték a találkozót.
Sorolhatnám....jó volt megtapasztalni ezt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget