A Balassa

Aki ismer az tudja hogy nagyon egyszerű figura vagyok, aki egy jógaszőnyegen is elalszik egy nem túl zajos sarokban ha úgy hozza a sors. Az hogy egy olyan helyen pihenhettem ki magam, mint a Hercegaszony Birtok az minden elképzelésemet felülmúlta.  Gyönyörű tágas aparmant kaptunk külön szobával a gyerekeknek, külön nekünk, mindkét szobában külön szabályozható légkondival ami fantasztikus mert Papa szeret jégveremben aludni :) Megmondom őszintén hogy a romániai Patarét után két napig olyan térzavarban voltam hogy a wellnessbe be se mertem menni és jórészt a folyóparton üldögéltem vagy gyermekeimmel bírkóztam. Időközönként megjelent egy egy pincér aki megkérdezte nem kérek e valamit de mindezt olyan egyszerűen, kedvesen, hogy egy percig sem éreztem feszélyezve magam.  Valahogy az ott dolgozó emberek minden merevség nélkül egyszerűen, csak nagyon kedvesek. Nem tudom eldönteni melyiket szerettem jobban a reggelit, az ebédet, vagy a vacsorát....azt hiszem mindet :)...

A negyvenedik év mégiscsak egy lépcső gondoltam én is amikor kialakult bennem egy ötlet amin hónapokig dolgoztunk míg végül tökéletes lett. Több lehetséges változat született míg megállapodtunk a végleges verzióban. Sokat hallgatom minden felől hogy miért nem lehet már venni egy könyvet, albumot a munkáimmal. Azért mert bármit is csinálok szeretném ha lenne súlya. Minden évben kiadni egy könyvet nekem nem célom. Mindenképp azt szerettem volna hogy ez egy vízválasztó dolog legyen a fotográfiámban. Elkészült tehát az Aricia 40. Azért választottam ezt a sorozatomat mert ez volt az ami a betegségem után egy újfajta megértés felé mozdított. Ez volt az utolsó olyan sorozatom ahol nem szerepeltek emberek a képeken, itt változott meg minden. Elképzeltem 40 darab matt fekete dobozt amiken arany betűkkel szerepel a cím. Kívül  csak a cím és az alcím...a nevem csak belül kerül említésre, jelezve hogy az én munkámat tartod a kezedben. Minden dobozban 16+1 kép van elválatszva papírral, t...

Három valóban nagyszerű napot tölthettünk Romániában ahol semmi sem úgy alakult ahogy elterveztük, de pont így kezdődnek a kalandok általában....vagy nem. Valami rejtélyes oknál fogva a határon szolgálatot teljesítő egyébként roppant szimpatikus fiatal ember az egész táskámat atomjaira szedte és eltávolított belőle két imbuszkulcsot, mielőtt még megszállott ikea fanként el nem kezdem repülés közben lebontani a járművet alattunk.  Miután tüzetesen megvizsgálta a fényképezőgépeimet is szó nélkül felengedett a gépre egy kubotan társaságában, mert migrénes vagyok és csak azzal tudom kimaszírozni a fájdalmat a fejemből.  Hurrá repülünk! Azaz repülnénk mert sztrájkolnak a kolozsvári reptéren így késik a gép és ezt az időt a fedélzeten ücsörögve vidám dolgokkal töltöttük el.  Hurrá megérkeztünk! Megjelenik a kis csapat akik mindent elintéztek nekünk és tényleg tény ami tény fantasztikus hátterünk volt társaságukban.  Egyből meg is indultunk Petroz...

Emlékszem mikor tavaly a tábor végén egy dohányzó női arc sziluettet fotóztam éjjel, az utolsó napon. Azon az estén felóldódott minden, és valami elmosta a határokat valóság és látszat között. Hosszúra nyúltak az árnyékok és bármerre néztem barátokat láttam kissebb nagyobb csoportokban ücsörögni. A tűz még ropogott csendesen, és én arra az egy éjszakára újra szemlélődő gyermek lehettem. Sokáig beszélgettünk és bámultuk az eget...milliónyi ragyogó pontból választottunk melyik csillag melyik bolygó, és hosszan beszélgettünk a kvantumfizikáról, hisz miért is ne ebbe a táborba belefér ez is. Azt hittem egy fotós táborba megyek tanítani, de egy olyan helyen jártam ahol egy teljesen másfajta szellemiséget tapasztalhattam meg, ami sokkal közelebb állt hozzám mint gondoltam volna. Szerettem hogy sört csapoltunk Czangival mint a telep cigányai, szerettem hogy Mariannal órákat tudtunk ülni a fűben beszélgetve a majdnem semmiről, szerettem hogy körbevettek a kollégák és mindig volt ...

Negyvenedik születésnapom alkalmából sok különleges ajándékot kaptam most mégis kiemelek egyet egy pillanatra. Zólyomi Zsolt barátom egy olyan dologgal lepett meg ami sokkalta több mint egy illat....azt említettem párszor hogy bizonyos illatok nagyon erős hatással vannak rám, és ez a mostani azt hiszem felülmúl minden eddig ismert kompozíciót. Nehéz megfogalmazni mert kocsiban ülve végignevettem egy egy órás utat attól az érzéstől amit kiváltott....Mondhatnám a szerelem illata és valóban az, de nem egy nő felé irányuló érzelemről beszélünk, hanem az élet felé irányuló szenvedélyes szerelemről. Nyári hőségben vibráló levegő, egy mediterrán ligetben, lágy bőr, picit fás, de számomra sokkal összetetebb mint az alkotóelemei. Ez a gazdagság illata....ugyan ...nem gondolok pénzre....gazdagság mint egy friss szilva íze egy árnyas fa alatt....a gondtalanság érzése. Az érzés hogy igen...iszonyat jó életem van. Olyan illat ez ami elemeiben rengeti meg a világodat és minden a helyére kerül......

Több projekten is dolgozom amik fedik egymást. A National Geographicnak dolgozni egyszerre kihívás és büszkeség. Kihívás mert életem legjobb fotóit kell hoznom hisz a cél az, hogy az anyag az Amerikai újságba is bekerüljön de természetesen nagyon boldog vagyok hogy a Magyar szerkesztőségnek dolgozhatok. Természetesen az Újszülött életmentő klinikákon is dolgozom tovább ahol hol jó napom van, hol pokoljárás az egész.  Legnagyobb hatással az a sorozat volt rám amiből itt láthattok egy képet. Az első lélegzetet lefotózni felelősség. Egy új élet első pillanatainál jelen lenni megtiszteltetés. Nagyon boldog vagyok hogy ilyen projektekben részt vehetek! Boldog vagyok hogy a fotográfia azon területén dolgozhatok ahol a szív lakik. Jó hogy tudok segíteni azoknak akik a piciken segítenek. A helyemen vagyok. 

-Oda kell figyelned arra hogy milyen képet mutatsz az embereknek magadról! Figyelj oda milyen ruhában látnak, lássák hogy trendi vagy, adsz a minőségi dolgokra és megengedheted magadnak azokat! Ez volt a jótanács nem is egy, hanem több embertől amit meg kellene tartanom.  Én komolyan sokat gondolkodtam ezen...ha valaki megtisztel azzal, hogy jótanácsot ad az a minimum hogy átgondolom. Átgondoltam. Megértem hogy az embereknek ez fontos. Megértem hogy ezek a dolgok nem ellenségek. Mégsem tudok azonosulni velük. Azt sem szeretném hogy hamis kép alakuljon ki rólam...én egy elég egyszerű figura vagyok és tovább egyszerűsödöm mert még ezt is soknak látom.  Azt mondják az emberek nem vesznek majd komolyan, ha az igazat mondom...én pedig elmondom az igazat. Nem baj ha nem vesztek komolyan...nem is vagyok az...aki ismer tudja hogy egyfolytában a hülyeségen jár az agyam és olyan fekete humorom van mint a képeim.  Na mindegy vágjunk bele. Én hosszú évek óta egy eg...