Emlékszem mikor tavaly a tábor végén egy dohányzó női arc sziluettet fotóztam éjjel, az utolsó napon. Azon az estén felóldódott minden, és valami elmosta a határokat valóság és látszat között. Hosszúra nyúltak az árnyékok és bármerre néztem barátokat láttam kissebb nagyobb csoportokban ücsörögni.
A tűz még ropogott csendesen, és én arra az egy éjszakára újra szemlélődő gyermek lehettem. Sokáig beszélgettünk és bámultuk az eget...milliónyi ragyogó pontból választottunk melyik csillag melyik bolygó, és hosszan beszélgettünk a kvantumfizikáról, hisz miért is ne ebbe a táborba belefér ez is.
Azt hittem egy fotós táborba megyek tanítani, de egy olyan helyen jártam ahol egy teljesen másfajta szellemiséget tapasztalhattam meg, ami sokkal közelebb állt hozzám mint gondoltam volna.
Szerettem hogy sört csapoltunk Czangival mint a telep cigányai, szerettem hogy Mariannal órákat tudtunk ülni a fűben beszélgetve a majdnem semmiről,
szerettem hogy körbevettek a kollégák és mindig volt valaki aki hátbavert, és végül szerettem hogy sok sok éve végre egyedül maradtam egy zongorával és amikor mindenki elment zenélhettem kicsit...
Én nem vagyok egy túl okos ember de azt tudom hogy kevés helyen éreztem magam ennyire otthon ennyire jó emberek közt mint a fotófalun és alig várom hogy újra ott lehessek...lehessünk....és te? Te is jösz? Gyere nyugodtan ez egy elvarázsolt hét. Ha csak egy helyre tudsz elmenni az évben .... akkor ez legyen az!
Természetesen én is készülök, és nem is mindennapi programmal....nézd meg ha érdekel...
A tűz még ropogott csendesen, és én arra az egy éjszakára újra szemlélődő gyermek lehettem. Sokáig beszélgettünk és bámultuk az eget...milliónyi ragyogó pontból választottunk melyik csillag melyik bolygó, és hosszan beszélgettünk a kvantumfizikáról, hisz miért is ne ebbe a táborba belefér ez is.
Azt hittem egy fotós táborba megyek tanítani, de egy olyan helyen jártam ahol egy teljesen másfajta szellemiséget tapasztalhattam meg, ami sokkal közelebb állt hozzám mint gondoltam volna.
Szerettem hogy sört csapoltunk Czangival mint a telep cigányai, szerettem hogy Mariannal órákat tudtunk ülni a fűben beszélgetve a majdnem semmiről,
szerettem hogy körbevettek a kollégák és mindig volt valaki aki hátbavert, és végül szerettem hogy sok sok éve végre egyedül maradtam egy zongorával és amikor mindenki elment zenélhettem kicsit...
Én nem vagyok egy túl okos ember de azt tudom hogy kevés helyen éreztem magam ennyire otthon ennyire jó emberek közt mint a fotófalun és alig várom hogy újra ott lehessek...lehessünk....és te? Te is jösz? Gyere nyugodtan ez egy elvarázsolt hét. Ha csak egy helyre tudsz elmenni az évben .... akkor ez legyen az!
Természetesen én is készülök, és nem is mindennapi programmal....nézd meg ha érdekel...
Megjegyzések