Ugrás a fő tartalomra

Leica Q munkateszt, avagy megnéztük a Leica Q foga fehérjét...van neki!





Mielőtt belevágnék a teszt megírásába vannak részletek amikről érdemes értekezni...elöszőr is miért én lehettem az a szerencsés aki több napig tesztelhette zúzhatta a Leica q gépét miért nem valaki, aki amúgy is használ Leicát, és ismeri a márka sajátosságait, képalkotó rendszerét stb...

Azt hiszem a Leicánál rájöhettek arra hogy az, aki már Leica felhasználó aligha fog tudni elfogulatlanul írni róla hiszen én is elfogult vagyok a Nikonommal szemben még ha évek alatt a leeső alkatrészekből lassan egy új gépet tudok összerakni...jut eszembe Banach-Tarsky  paradoxonja hess nemidevaló... szóval gondolom olyan emberke kellett aki elfogulatlan és nem ismeri kézből az adott technikát, ha fotózni is tud a plusz pont (lehet nálam ettől eltekintettek) az hogy én zsigerből milc ellenes vagyok valószínűleg tudták, hisz sosem rejtettem véka alá, a q meg első ránézésre nekem milc kategória volt.

Olyan periodusban vittem el tesztre a Leica Q gépet amikor több fotózás is be volt tervezve, de sem a terepet, sem a fényviszonyokat előre nem ismertem így ezek tükrében boldogan vittem a leicát és nagy szó, hagytam otthon minden mást! Gondoltam rábízom magam és ha elvérzik ezeken a terepeken a gép akkor picit azért mosolyoghatok a bajszom alatt szép csendben.... Csendben? Ugyan....hiszen szabad kezet kaptam...mindent megírhatok amit tapasztaltam ha bármi gond van a géppel írjam le, ha bármi nem tetszik, írjam le, maradjak önmagam és pont. Mintha tudnék nem önmagam lenni...ugyan már...

Munka előtt otthon pár kattintás csak hogy újra szokjam a méretet beállítási lehetőségeket stb nektek pedig lehetőség rápillantani fiamra vagy éppen lányomra, ne tévesszen meg titeket a látszt bűn rossz a gyerek :) Viszont elég szépen meglepett újra ez a részletgazdagság...



No de vágjunk is bele...első körben Tatabányára mentünk el fotózni majd onnan fel a hegyekbe modellünkkel akit felismerhettek az Argoból ha nem megy elsőre akkor talán segít az a mondat hogy - Azt mond ami oda van írva bazdmeg! :) Józsival régi barátok vagyunk és időnként mikor életének olyan szakaszában van készítünk pár képet

nyers kép a Leicával.


....most sem volt ez másképp maximum annyiban hogy parányi táska volt nálam és mikor megindultunk a terepre csak nyakamba akasztottam a Leicát és minden további cucc nélkül meg is indultunk. Nem szeretek mesterséges fényeket használni így nincs szükségem vakukra lámpákra szeretek mindent meghagyni úgy ahogy látom, maximum a hely adottságait használom. Ez a technika nem enged elkényelmesedni, folyamatos gondolkodásra késztet. Hol dolgoztunk volna máshol ha nem egy barlangban :) Azt hiszem ilyen terepen bármilyen kamerát meg lehet izzasztani a fényméréssel...a Leica mintha valhogy érezné hogy mit szeretnénk kihozni a képből, itt is meglepett a fénymérési technikája amit nem tudok más kamerához hasonlítani mint a nikonom ami viszont híres a tökéletes fénymérésről a leica egy picit ezen az úton továbbhalad




néha határozottan úgy tűnt hogy egy képen belül többféleképpen állította be a dolgokat mert a képek annyira lágyak, részletgazdagok, tökéletesek hogy az időm jó része azzal ment el hogy nézegettem a képeket a kijelzőn és csendben anyáztam.
Itt jegyeznék meg egy apróságot amit kénytelen voltam negatívumként értékelni. Kicsit kényelmetlen volt hogy a fókuszmód kiválasztásához folyamatosan be kellett lépnem a menübe. Gyorsgombra ez a funkció nem tehető ki pedig nagyon hasznos lenne meló közben egy mozdulattal átállítani arckeresésre, mátrix keresésre, vagy egypontos állásba...profi gépeknél általában ez egy mozdulattal elérhető, változtatható...na most azt ne higgyétek, hogy ennek ellenére nem adnám oda valamelyik vesémet ezért a gépért gondolkodás nélkül, de ha azt esetleg korrigálnák egy szoftverfrissítéssel az felérne egy ...öööö inkább nem írom le mivel el tudátok képzelni :)





Később  egy kis erdei kápolnában, és körülötte folytattuk a munkát...maga a helyszín teljesen varázslatos én legalábbis nagyon szeretem. Itt jöttem rá először hogy egy percig sem jutott eszembe hogy optikát szeretnék cserélni...jó az igaz hogy nekem kezemhez vannak nőve a nagylátók és még ötvenessel sem vagyok hajlandó dolgozni...az viszont mégis csak fura hogy a Leica annyira kiszolgálta az igényeimet hogy fel sem tünt hogy mindenre alkalmas gyakorlatilag.
Gondoltam dobjuk mélyebb vízbe....még nem volt befejezve egy munkám amit a National Geographicnak csináltam így gondoltam miért is ne! Menjünk csak ki terepre a Leicával! Olyan terepről beszélünk ahol a nikonom 6400-as isoval 15-öket adott be záridőnek így gondoltam meglátjuk a kis német mit kezd ezzel! Katával, a munkatásrammal kimentünk, és a következő történt...kattintottam párat majd kicsit félve a kis monitorra néztem...
-Kata! Gyere ide bazdmeg ezt nézd meg!
-A kurva anyját!
-Azt....baszod egy pár nap alatt befejeztünk volna mindent......
Az vesse rám az első követ aki nem így reagált volna egy  gyakorlatilag fény nélküli lapos környezetből készített képre ami így néz ki....


Majd belehaltam abba a gyönyörű dualitásba ami a fotón megjelent...fizikailag abba fogok belehalni ha megkapom a kis levelem a Natgeo főszerkesztőjétől hogy letépi a fejem ha publikálni merek még nem publikus projektekből... Tomi megyek haza viszek egy kis Spanyol bort és megbeszéljük :)
Itt érdemes még megemlíteni hogy a kamera nem lett szemre emelve....Katával bezélgettünk ő képeket mutogatott a saját gépén én magyaráztam neki róluk és közben a nyakamba lógó géppel kattintottam párat a hölgy irányába. 
A következő kép is így készült:


A Leica ebben kimagaslóan jó! Gyakorlatilag nincs hangja, arcra mér élességet, és észrevétlenül dolgozik....


A fényekkel is gyönyörűen bánik bár itt már csak saját örömömre kattogtattam.
A gép saját wifivel rendlkezik így pillanatok alatt össze tud kapcsolódni a telefonoddal és onnantól fogva hozzá sem kell érned ha exponálni akarsz hisz minden funkciót elérsz mobilról! Utcai fotósoknak nem kis előnyt hoz ez azt hiszem...



Nap végén Emmát még egy két fotó erejére maximálisan kihasználtam és itt sem ért csalódás bár eddigre már tudtam mit várhatok a kis dögtől...bármit.
Végül egy utolsó képpár amin valamennyire látható még az a részletgazdagság amit eddig más kameráknál nem tapasztaltam...




Mi a végitélet? Összességében számomra tökéletes munkagép lenne. Olyan képminőséggel bír ami eddig teljesen ismeretlen fogalom volt. Nem tudom az általam használt kamerákhoz hasonlítani mert teljesen külön szintet képvisel. Leica...ennyi...
A tesztben használt gépet természetesen nem tarthattam meg, a tesztért semmilyen szolgáltatást nem kaptam. Egy dolgot kértek tőlem hogy írjak meg mindent őszintén....ez megtörtént. Hibát annyit találtam amit leírtam már ha az hibának tudható egyáltalán...hiába no ez van...ez egy kibaszott jó gép..ha lenne ennyi tőkém egy pillanatot sem gondolkodnék max azon hogy maradjon pénzem egy fél kiló zsírra amivel a többi kamerám oldalát megkenem, hogy messzebb csússzon mikor elhajítom őket üdvözült mosollyal :D

ps: Volt kezemben párszor az M10 is, tesztelni még nem természetesen, de ha arra is sor kerül írok róla bár egyenlőre Q láz van :D


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget