Régóta érik bennem ez a téma.
Kell e az elismerés mint fotós? Szükségem van e rá érdekel e egyáltalán? Nehéz lenne példaképet választanom de azt hiszem valahol Tichý és Bresson közé tenném a megfelelő embert....Napi szinten kapom az értesítéseket különféle pályázatokról nagy lehetőségekről, kiállítási ajánlatokról és valahogy mind megnyitás nélkül megy a kukába...
Nincs kedvem pályázni semmire mert igazából nekem semmit sem jelent és minden pályázaton egy hatalmas vergődő tömeget látok ami hajszol valamit...én ezt a valamit nem látom. Talán korcs vagyok és nincs rá szemem. Mikor ezt a tömeget meglátom azonnal megyek tovább. Minél messzebb a tömegtől a nyüzsgéstől a kérdésektől.
Valahogy nem érzem hogy kell valaki aki azt mondja igen jó az amit csinálsz...az sem érdekel jó e egyáltalán. Csinálom mert nincs más, amit ennyire szeretnék csinálni. Nem mások tükrében akarom igazolni azt hogy amit csinálok ér e valamit vagy sem. Nem akarok A FOTÓS pózban tetszelegni...én csak én vagyok.
Én nem értem azokat akik folyamatosan azon dolgoznak hogy minden szervezetben ott legyenek minden héten valahol kiállítsanak....minden tiszteletem az övék de engem ez nem érdekel...jobb szeretek elbújni a sötét sarkokban és dolgozni csendben. Kiállítani sincs kedvem mert ugyan mit adna hozzám? Munkáim 90 százaléka amúgy sem kiállítható a nagy publikumnak.
Én azt hiszem valahogy úgy vagyok vele hogy csak dolgozom mert szeretem csinálni...ha elismerik jó...ha nem akkor is....egész egszerűen hidegen hagy mert nem azért csinálom. Nem tudnám azért csinálni...úgy csak egy munka, egy kolonc lenne a nyakamban az egész....én szerelmes vagyok abba amit csinálok...ez jobb nekem így. Nem szeretek kamerával a kezemben pózolgatni hogy mindenki lássa igen én vagyok a fotós! Én dolgozni szeretek vele leginkább úgy hogy senki se vegye észre...
Megjegyzések