Ugrás a fő tartalomra

Miért a világ legjobb munkája az enyém?

Vártam a pillanatot mikor megbánom, hogy a fotográfiát eszköznek használom abban hogy segítsek ott ahol tudok...ez a pillanat még mindig nem jött el, mert minden újabb projekt amiben részt vehetek, és látom, hogy amit csinálok az másoknak konkrét segítséget jelent, olyan örömmel tölt el ami kárpótol minden nehézségért az utamon....
Az a projekt ami most talált rám talán az egyik legszebb amiben részt vehetek.
November végén hazautazom Magyarországra, és újra lemegyek Szegedre...
Ott kb másfél, két héten keresztül fogom követni hat orvos életét akik a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnál dolgoznak. Reményeim szerint a reggeli kávétól a hosszú éjszakába nyúló műszakokig velük leszek, és dokumentálom nehézségeiket, örömüket, csatáikat, amiket nap mint nap vívnak.
Azt hiszem csodálatos soroztat születhet ebből a témából, amit a projekt végén a rendelkezésükre bocsátok további felhasználás céljából.
Kicsit izgulok, de legalább annyira várom is ezt a munkát hisz kevés ennél szebb feladat van mint újszülött gyerekeket ellátó orvosokkal együtt dolgozni, látni milyen ez belülről, és megmutatni mindezt. Szegedre szívesen megyek vissza hisz remek emberekkel ismerkedtem ott meg, és nagyon jól éreztem magam. Remélem a zsinagógát most nyitva találom mert nagyon szeretném megnézni! Végül pedig köszönöm Szegedi vagy legalábbis környékbeli barátaimnak hogy ez a projekt létrejött, csináltunk valami jót! Csináljunk még sokat! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget