Ugrás a fő tartalomra

Ki nem szarja le a díjakat?

Minap láttam egy fotót a neten ahol egy kisgyerek és a keresztanyja zuhanását fotózta végig valaki (Stanley Forman) és a sztori elolvasása után mint  mindig most is elolvastam a kommenteket....

Fotó: Stanley Forman
A Zuhanást a hölgy nem élte túl...teste tompította a gyermek érkezését így ő túlélte...a kép után országszerte változtattak a tűzlépcsők biztsonsági előírásain....
Egy hozzászóló a következőt írta:


"és mindezt azért, hogy azon embertömegek kíváncsiságát kielégítsék, akik unos-untalan nézik, keresik az ilyen eseményekről készült videokat, képeket. Reklámokat pedig oda érdemes elhelyezni, ahol sok ember fordul meg. 


Így az ilyen képekért sokkal többet hajlandóak fizetni, mint mondjuk egy szép természeti fotóért, ami életkedvet áraszt."


Nem mennék bele abba hogy mit gondolok arról aki ezt leírta. Kár lenne érte. De engedtessék meg a válasz valamilyen szinten ha nem is neki hanem annak a fingszagú szobában szörpöt szürcsölő fotelforradalmár rétegnek, akik megváltják a világot a Müller Pétert is megszégyenítő böfögésükkel. 
Senki ne vegye tehát magára vegyük ezt kútba kiáltott szónak....

Te istenbarma komolyan gondolod hogy mi ezt élvezzük?
Komolyan azt hiszed hogy aki ilyen vagy hasonló témát fotóz az foglalkozik díjakkal?
Tényleg azt gondolod nem tudjuk mi az ára egy ilyen díjnak, és nem adná bármelyik boldogan oda hogy megnemtörténté tegye azt amit látott?
Elmagyarázom....tudod mikor a keresőben nézzük a történéseket az csak illúzió....az nem igazi....az munka...és milyen gyszerű lenne ha így is maradna de utána este a szobában mikor már mindenki alszik és te betöltöd az aznapi képeket (vagy előhívod a tekercset) újra át kell élned mindent.
Lassan lapozod a képeket próbálod emészteni....persze nem könnyű...bele is roskadunk lelkileg minden egyes ilyen sorozatba....belehalunk mert ezt csak így lehet....
Tudod hány olyan fotó készül amit sosem mutathatunk meg de minket éjszaka kísért?
Ezt nem lehet egy szaros díjért csinálni...ezt azért lehet csinálni, hogy megmutassuk azt amiért te lusta vagy felemelni a zsíros valagadat mert kívül esik a komfortzónádon!
Mert így talán valami változik...talán felkapja valaki a fejét...hogy mondod? Hogy semmi sem fog úgysem változni? Erről tudnék mesélni de hagyjuk... mindenesetre attól se ha agyhalott emberekkel szép tájképeket nézegettetünk...
Fotóztam olyan gyerekeket akik egy sötét szobában élik le az életüket folyamatos izomgörcsökben a testük teljesen kicsavart pózokba szorító erőknek kiszolgáltatva és még sírni sem tudnak....
Fotóztam haldokló daganatos gyerekeket mert kellettek a képek az őket kezelő orvosoknak.
Még nem is vagyok a sűrűjében de olyan dolgokat láttam, amit nem kárpótólna semmilyen díj, mégsem tervezem hogy abbahagyom....mert nekem ez a dolgom....én így tudok segíteni és akárhányszor előbukkan egy ilyen sorozat átélem újra és újra....nem élvezem, és mindannyian akik ilyen erős témákon dolgozunk tudjuk, hogy a lelkünk az ára a dolognak....összetörik únos untalan mi pedig ameddig tudjuk rakosgatjuk a darabokat a helyükre amíg még van nekik....



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....