Ugrás a fő tartalomra

Az aranycsapat.

Képzeljetek el egy olyan csapatot ahova csak meghívással lehet bekerülni....ahova nem elég jónak lenni...kellőképp "bolondnak" is kell lenned. Pont ilyen csapat állt itt össze ebben a hét napban a Masterclasson és döntötte el hogy ennyi nem volt elég....nem csak az hogy megdöbbentő mennyiségű jó kép született, de a csapat is annyira motiválta folyamatosan egymást, hogy ezt nem lehet abbahagyni....
Kell az adrenalin.
Voltunk veszélyes helyeken, csípkedtek minket bolhák foglalt házakban kiégett, lakásokban, bezárt gyárépületek gyomrában ahol csak elemlámpával lehetett haladni, jártunk gyönyörű helyeken és mindenhol tökéletes volt az összhang. Mindenkinek megvolt a helye szerepe és az egész mint egy tökéletes gépezet müködött.
Télen visszajövünk -találták ki!
Egyöntetű a dolog...ugyanez a csapat, ugyanoda de új helyszínekre, még meredekebb témákban újra összejön!
Nem tudom lehet e ennél nagyobb dicséretet kapni a munkámra minthogy a teljes csapat még a workshop alatt eldönti hogy pár hónap múlva újra összejönnek és folytatják azt amit elkezdtünk.
Azok akikről közösen úgy gondoljuk hogy beillenének a csapatba kapni fognak meghívót tőlünk...eltekintve ettől ez egy zárt klub.
Az első.










öööö valami készül....

Kata jöhet a kacsaszáj! :)

A dekompozícióról....

Feladat: Nem te.

Kata: kilépés

Beteg srác: Nemte

Kata: Ennyi....






Október elsején indul még egy Master, utána meglátjuk de január második felében ugyanez a csapat a meghívott emberekkel újra itt lesz és csináljuk tovább! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…