Ugrás a fő tartalomra

A vendég.

Mióta rendezgetem a workshop dolgait, azóta töröm a fejem egy vendégelőadón.
Valakin aki lehetőleg képzettebb nálam bizonyos területeken, és akiről tudom, hogy olyan értékes információt tud nektek az asztalra letenni, ami gyökerestül megváltoztathatja a látásmódotokat.
Valaki akitől valóban rengeteget lehet tanulni.
Valaki aki van olyan elmebeteg mint én, hogy mindezt vállalja egy fél almáért!
Talán emlékeztek azt mondtam hogy az előadásért cserébe kérek egy szép almát. Nem akármilyet hanem Pink Lady-t...na de most kettőnk közt szólva a pink lady iszonyat finom!
Az hogy én miért csinálom ingyen az rettentően egyszerű.
Vallásos vagyok, és hiszek dolgokban.
Ha pedig valamire késztetést érzek belülről akkor azt megcsinálom.
Nekem ennyi indok épp elég és valójában nincs is más.
Azért csinálom mert egy másfajta értékrendben hiszek.
Jó...de hol találok még egy ilyen retardált figurát aki megfelel az elvárásaimnak és elvállalja egy fél almáért?
Azért lássuk be még jóllakni is nehéz egy fél almával :)
Amikor egy fotós,tanár,stb viselkedésén látom hogy minden mozdulatát a pénz motiválja azt nem kérdem meg....nem, mert senkitől sem várom el hogy meghazudtolja a természetét és nem is hiszem hogy menne.
Ne értsetek félre semmi bajom azzal ha valaki így csinálja a dolgait, biztos sokkal többet fel tud mutatni mint és.
Amire én meg tudlak tanítani azt csak én tudom. Az az a kicsit megfoghatatlan dolog amitől felismerhetőek a képeim. Ezt át tudom adni.
No de közelítsük meg kiről is beszélünk....nekem egy olyan ember kellett akinek a kisujjában van minden, amit lehet tudni a kompozícióról és a fotográfiáról.
Egyértelmű volt a dolog.
Nekem a Baksai kell.
A Baksait feleségem révén ismertem meg tőle tanult anatómiát az óbudai képzőben.
Lassan barátkoztunk össze a Józsival de elmondhatom hogy az egyik legközelebbi barátom a művészek közül, és tudásom tetemes részét tőle tanultam magam is.
Szóval felhívtam és felajánlottam neki egy fél almát ha elmagyarázza a mai fotósoknak hogy miért KELL ismerni több korszak festészetét, művészetét ahhoz hogy a kompozíciótól a dekompozícióig átlássatok mindent és használni tudjátok a képalkotásban. Mik azok az egyszerű és összetettebb szabályok szabályrendszerek amik a segítségetekre lehetnek, és ha egy modellt úgy akartok beállítani hogy az emberek ne tudjanak szabadulni a fotótól akkor hova kell lapozni a művészettörténet évszázadai között.
Nagyon kevés ember tudja ezt úgy megmutatni és elmondani mint a Baksai....és még kevesebb az aki e mellett a fotográfiához is olyan szinten ért mint a Baksai, és az már biztos hogy nincs még egy olyan legjobb értelemben vett elmebeteg aki ezt megteszi nekem, nektek, egy fél almáért!
Azt akarom hogy ezután a workshop után többek legyetek!
Azt akarom hogy telis tele ötlettel menjetek haza és izzon a kamera a kezetek alatt!
És azt akarom hogy ne legyen több akadály bármit is akarok megmutatni a fénnyel.
Sikerülni fog.
Most már ketten dolgozunk ezért. (Igazából hárman mert van egy főnénink a csoportban)


Ennél elbaszottabb képet nem találtam :) Nem azért nézünk csúnyán mert ilyenek vagyunk hanem mert féltjük a kamerát a Boritól :DDD



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget