Ugrás a fő tartalomra

A tökéletes kés.

Aki ismer személyesen az tudja hogy szenvedélyes késgyűjtő és rajongó vagyok.
Nem tudnám megmondani pontosan honnan ered ez a dolog, de tény hogy kés nélkül én meztelennek érzem magam. Ráadásul kényszeresen ragaszkodom ahhoz hogy amelyik késemmel nem tudok borotválkozni az nem éles.
Életem folyamán rengeteg késem volt a legkülönfélébb márkáktól az egyedi nekem gyártott darabokig, teljes a paletta....
Sok év után, ki tudom jelenteni, hogy megtaláltam a tökéletes kést.
Persze kérdés hogy mire tökéletes mert mindenre nem lehet jó ugyebár....
A kés elsődleges funkciója a vágás. Az sem árt ha szúrni is lehet vele. És napjainkban megjelent egy újabb igény...legyen a legjobb szerszám. A katona ma a kést kizárólag szerszámnak használja, hisz az ellenség likvidálására jóval kényelmesebb fegyverekkel van felszerelve.
Tehát egy olyan kést kerestem ami mindennek az elvárásnak megfelel. Fejemben kialakult egy szó róla.
TANKHÁMOZÓ.
Tehát egy olyan kés kell ami hihetetlenül stabil, masszív darab, nem túl nehéz, alkalmas önvédelemre, de alkalmasint egy ajtót is le tudok bontani vele. Rengeteg cég kiesett ebben a körben....
Lássuk.
Spyderco: Inkább divatcikknek tekintem....természetesen van spydercom de valahogy nem az a robosszus vas amit elképzeltem magamnak....sok modellnek nem elég stabil a fogása, sorolhatnám...



Kershaw: Habár gyárt jó késeket, inkább egy finomabb vonalat képvisel nem nekem való.

Ugye nem csak nekem hasonló a striderre? :)


Benchmade: jópár benchmade-em volt és nagyon jó késnek tartom benne is volt a körben itt még.



Gerber: Na jó azért van egy szint (bár az applegate modell remek kés de funkcióját tekintve egy gyilok darab)



Sorolhatnám sokáig a késeket de végül három márka maradt.

Extrema ratio.
Benchmade.
És egy harmadik akkor még ismeretlen versenyző Strider néven.

Az extrema ratio a digó bicska amit az olasz speciális alakulatok használnak.
Ha túltesszük magunkat azon, hogy olasz, akkor bizony egy nagyon komoly késsel kerülünk szembe.
A legjobb anyagokból hibátlan percizitással legyártott ragyogó kések. Jópárat kézbevettem kipróbáltam de valahogy mindegyikben volt valami amitől nem volt VAS....nem volt az az érzésem amit talán az ősember érzett mikor kézbevett egy pattintott követ és az ujjai közé szorította.
Nem volt az igazi.




A Benchmade-el voltaképp ugyanez volt a bajom....

A Stridert illetően fogalmam sem volt mire számítsak hisz nem egy populáris darab, sosem volt a kezemben, amerikai gyártmány, tervezője gyártója maga is katona volt, tehát mindenképp érdemesnek tűnt vetni rá egy pillantást.....

Egy Strider sng tanto került a kezembe. Titánium csillogásmentes markolat, a másik fele g10, a penge úgyszintén csillogásmentes s30v porkohászati acél. Egy kézzel könnyedén nyitható.
Amikor a zár a helyérepattan olyan hangja van hogy egy 150 kilós verőember is lép egyet hátra töle. (természetesen kinyitható teljesen zajmentesen is)
A 4mm.-es pengevastagság elég tiszteletetparancsoló kinézetet ad neki.
A VAS!


Ez az én vasam....


Rengetegféleképpen teszteltem de nem tudtam sem megütni sem eldobni úgy hogy becsukódjon!
Nem egy kényeskedős darab, egy két karctól csak jobban fest, esélytelen hogy kicsússzon a kezedböl.
Ennyire egyszerü és tökéletes darab nem volt még a kezemben. Fát hasogattam vele, meg sem érezte...konzervet nyitottam vele, de a porkohászati acélt nemigen aggasztotta....
Vízszintes bőr formatokban észrevehetetlen, nem virít ott a zsebeden a csipesz, (a formatok nem jár hozzá de érdemes beszerezni!)
Ennyi....nekem a Strider a VAS.
















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget