Ugrás a fő tartalomra

Sally Mann, Body Farm.

Sally Mann a kedvenc fotóművészem.
Természetesen én is a családi képeivel ismertem meg munkásságát...csodálatos munkák amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni...
A Body Farm úgyszintén egy olyan sorozat ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Hallottam embert aki méltatlankodva magyarázta, hogy nem szereti az ilyen fotosoppolt dolgokat....nem akarok senkit sem kiábrándítani de a Body Farm is filmes munka, ami teljesen mellőzi a ps-használatát.
Miért akar valaki halottakat fotózni? Kérdezték tőlem is páran a patológián tett látogatásaim után.
Hát mert közelebb akar kerülni a halálhoz. Mert látni akarja. Látni és elfogadni.
No de térjünk vissza Sally sorozatához. A Body Farm olyannyira nyers, amennyire csak lehet egy ilyen téma....nem szépít, nem rejt el semmit, meglepően intim.
A testek, a bomlás különböző szakaszaiban hevernek árokparton, mezőn, fák közt.
Nem magasztalja a halált, nem is körítí semmilyen ideológiával. Olyan amilyen. Amilyen valójában...itt nincs helye a méltóságnak.
Sally Mann
A Body Farm egyébként egy kb 10000 négyzetméteres terület Tennessee államban amit a Tennessee megyei orvostudományi egyetem tart fent...itt a szabadban bomló testek folyamatait vizsgálják valódi környezetben. Az Egyesült államokban öt ilyen létesítmény létezik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget